Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

A testi sértés. (Btk. 301—313. §.) 131 következményeinek, i. i. a rendellenes helyen készített bélnyílásnak a megszüntetését célozta, ez a műtét tehát szükséges és indokolt volt s bár azt szabályszerűen hajtották végre, a sértett ezen életveszélyes műtét következményeiben meghalt. Minthogy tehát a helytelenül alkalmazott beöntésnek volt a következménye a sértett végbélgyulladása, ennek pedig a végbélszűkület s ez tette szükségessé a bélsipoly létesítését, viszont pedig az ennek segélyével végzett bélsárkiürítés oly súlyos következményekkel járt, hogy ezek megszüntetése végett vált szükségessé az életveszélyes műtét megkísérlése s a sértett halála e műtét következtében — de nem a műtétnél előfordult valamely szabálytalan vagy hibás eljárás miatt — állott be, kétségtelen, hogy a sértett halálát végeredményben a vádlott által gondatlanul alkalmazott beöntés okozta, mert enélkül a fenti következmények nem álltak volna be. Minthogy tehát a kir. ítélőtábla erre tekintettel helyesen minősítette a vádlott cselekményét a Btk. 290. §-a alá eső s a 291. §. első bekezdése szerint minősülő emberölés vétségének, a minősítés miatt bejelentett panaszt a Bpn. 36. §-a értelmében szintén elutasítani kellett. II. Alapos azonban a vádlott és védő semmisségi panaszának a mellékbüntetés kiszabása miatt bejelentett s a Bp. 385. §. 2. pontjára alapítottnak tekintett része annyiban, amennyiben a kir. ítélőtábla a vádlottat az ápolónői foglalkozás gyakorlatától végképen eltiltja. Vádlott ugyanis — az ő működését ellenőrző kórházi orvosoknak egybehangzó elismerése szerint — az esetet megelőző, két évet meghaladó idő alatt pontos, lelkiismeretes, megbízható ápolónő volt, aki ellen addig panasz soha fel nem merült s így az eset alkalmával tanúsított gondatlan eljárása nem tekinthető oly szokásos vagy természetében rejlő hanyagságnak vagy felületességnek, amely indokolttá tenné a foglalkozástól végképen való eltiltást. Az eltiltást a közérdek szempontja bizonyos időre indokolja ugyan, de a kir. Kúria ezt az időtartamot 3 évre korlátozandónak találta. (B. I. 1520/1931. — 1931. V. 6.) XX. fejezet. A testi sértés (Btk. 301—313. §.) 375. Btk. 303. §. — A Btk. 303. §. szerinti eredményért a bűnsegéd akkor is felelős, ha az ő szándéka csak a sértett bántalmazására terjedt ki. K. A kir. ítélőtábla helyes okfejtéssel állapította meg azt, hogy A. A.-né vádlott a vádlottársaí cselekményét abban a tudatban segítette elő, hogy nevezettek sértettet bántalmazni fogják, azonban azt, hogy J. J. és özv. G. G.-né vádlottak szándéka sértett megölésére irányult, A. A.-né nem tudta, mert sem a bántalmazás véghezvitele alkalmával nem volt jelen, sem pedig vádlottársai vele azt nem közölték, hogy a bántalmazást minő eszközökkel, miként fogják végrehajtani. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, midőn A. A.-né vádlott cselekményét szándékos emberölés kísérlete bűntettének nem minősítették. Minthogy azonban a megállapított tényállás szerint sértett az elszenvedett bántalmazások folytán nyomorékká vált, ez a körülmény A. A.-né vádlott, mint bűnsegéd cselekménye minősítésénél is figyelembe veendő, mert <)*