Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

132 Büntetőjog. a Btk. 303. §. szerinti minősítéshez nem szükséges az, hogy a tettes, vagy részes szándéka a bekövetkezett eredményre irányuljon, hanem elég az, ha a vádlott abban a tudatban segítette elő vádlottársai cselekményét, hogy azok sértettet bántalmazni fogják és ezen elősegített bántalmazás, valamint ennek folytán bekövetkezett súlyos eredmény között az okozati összefüggés megvan. A. A.-né vádlott cselekménye tehát a Btk. 303, §. 1. bekazdése szerint is minősülő súlyos testi sértés bűntettét képezi, amely bűncselekmény hivatalból üldözendő, miből következőleg A. A.-né vádlott és védője semmisségi panaszának a magánindítvány hiányára alapított és a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza alaptalan. (B. IV. 3691/1930. — 1931. IV. 10.) 376. Btk. 306. §. — Az, aki társával együttesen bántalmazta a sértettet, akkor is felel a halálos eredményért, ha a halálos sérülést nem ő, hanem társa ejtette. K. Nem bír törvényes alappal a védőnek az L. L. vádlott érdekében a Bp. 385. •§. 1. b) pontja alapján a minősítés kérdésében érvényesített panasza sem. Az írásbeli indokokból kitetszően ez a panasz arra van alapítva, hogy L. L. vádlott cselekménye, miután csupán 8 napon belül gyógyuló sérülést ejtett a sértetten és nem állt akartegységben D. D.-vel, aki a halálos sérülést okozta, legfeljebb könnyű testi sértés vétségének volna minősítendő. A védőnek ez az álláspontja sem helytálló. Az irányadó tényállás szerint ugyanis ez a vádlott is ugyanazon közvetlen indokból, bántalmazási szándékkal, ugyanazon a helyen és időben, a többiek tudtával, ő maga is tudva azok bántalmazásáról, egymást támogatva is, szándékosan és ölési szándék nélkül vett részt a sértett bántalmazásában. Ilyen közös és együttes bántalmazás esetén pedig a bántalmazásban résztvevők, a bántalmazásra irányuló közös akarat és közös cselekvés okából, büntetőjogilag nemcsak a maga közvetlen tettének, hanem az együttes és közös tevékenységgel végrehajtott tettnek eredményéért is, mint összeredményért felel. Törvényes alapon állapította meg tehát a kir. ítélőtábla az L. L. vádlott felelősségét a halálos eredményért is, bár valójában ő a sértett bántalmazásában csak kisebb mértékben vett részt; és nem tévedett, midőn e vádlott cselekményét ez alapon a Btk. 306. §-a és illetőleg a 307. §. első bekezdése szerint minősítette. (B. II. 6703/1930. — 1931. VI. 2.) 377. Btk. 310. §. — A gépkocsivezető az úttesten járókelők megzavarodásával is számolni és gépkocsiját megállítani tartozik, ha látja, hogy a megzavarodásában ide-oda ugráló járókelő nem képes a gépkocsit kikerülni. K. A kir. ítélőtábla által megállapított tényállás szerint ugyanis vádlott a vádbeli eset alkalmával délelőtt az Üllői-úton a Futó-utca felé haladt gépkocsijával. A Futó-utca és az Üllői-út sarkán felállított villamos vasúti megállótól kiindulva igyekezett sértett az úttesten át az Üllői-út szemközt levő oldalára. Útját azonban egy lószekér zárta el, miért is sértett a szekér elhaladásáig az úttest közepén megállt. A lószekeret nyomon követte a vád-