Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Szemérem elleni bűntettek és vétségek. (Btk. 232—250., Bn. 43—47 .§.) 121 fenyegetéssel kényszerítette, hogy mással közösüljön. Tehát a vádlott más í észére, fenyegetéssel megszerezte sértettet a Bn. 43. §-ában írt célból. Megsértették tehát az alsóbbfokú bíróságok a törvényt, mikor a szóbanforgó bűncselekményt a Bn. 43. §-ába ütköző és a 45. §. 1. pontja szerint bűntetté minősülő kerítés helyett zsarolás vétségének minősítették. (B. II. 1137/1931. — 1931. VI. 30.) 362. Btk. 96. §. — Bn. 43. §., 45., §. 4. p., 46. §. 4. bek. — A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 28. számú döntvénye. Az 1908: XXXVI. t.-c. XIII. cikkében meghatározott és ennek a törvénynek 45. §. 4. pontja szerint minősülő üzletszerű kerítés fennforgása esetében, ha a vádlott a kerítést több esetben és nem folytatólagosan követte el, — a Btk.-nak az anyagi halmazatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az indokolásból: A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa, azért, hogy a felvetett vitás elvi kérdést helyesen eldönthesse, szükségesnek találta általánosságban is foglalkozni azzal, hogy büntető törvényeink tételes rendelkezései szerint az üzletszerűségnek van-e olyan hatása a büntetendő cselekményekre, hogy emiatt azok jogi egységbe foglaltassanak. E kérdés eldöntésénél irányadó elsősorban a Btk. 96. §-a. E törvényhely szerint ugyanis általános szabály, hogy abban az esetben, ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon személy ugyanazon büntetendő cselekményt több ízben követte el, — anyagi bűnhalmazat létesül és a büntetés kiszabásánál vele szemben a Btk. 97. és következő szakaszainak szabályai alkalmazandók. A Btk. 96. §-ának ezen általános szabálya alól a törvény kivételt tesz, amikor a Btk. különös részében akként rendelkezik, hogy a több büntetendő tényálladékot magában foglaló, tehát valójában többségét alkotó egynemű vagy különnemű több bűncselekmény törvényen alapuló egységbe foglaltassák (összetett és összefoglalt bűncselekmények), így rendelkeznek egyebekben a Btk. 280., 335., 349. stb. szakaszai. Ezenfelül kivételt állapított meg a többször említett törvényes szabály alól az állandó bírói gyakorlat is akkor, amikor a folytatólagos bűncselekmény fogalmát felállítva, jogi cselekményegységbe vont össze több olyan egynemű cselekményt, amelyeknél a védett jogtárgy, valamint a sértett személye azonos és amellett a szándék, az akaratelhatározás egysége is megvan. Ezektől eltekintve azonban, sem tételes törvényeink, sem pedig a bírói gyakorlat nem ismernek kivételt a Btk. 96. és következő szakaszainak általános rendelkezései alól. Ami pedig közelebbről az üzletszerűségnek a büntetendő cselekményekre való kihatását illeti: a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa megállapítja, hogy büntetőtörvényeink ezt a jogi fogalmat, a büntetendő cselekményekkel kapcsolatban két irányban értékelik. Néhány csekélyebb súlyú cselekménynél, ú. m. a Kbtk. 79. §-ába ütköző kihágásnál, az 1881: XIV. t.-c. 24. §-ába ütköző kihágásnál (iparszerűleg), ugyanis tényálladéki alkotóelemnek tekinti a törvény az üzletszerű tevékenykedést. Vagyis ezeknél olyan cselekményeket, amelyek különben nem volnának büntetendők, épen csak a tevékenység többszöri elkövetése, az illető