Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)
106 Jogos védelem. lehetett volna hagyni az üldözést annyival inkább, mert ott voltak az osztrák határőrök is, akik a sértettet amúgy is őrizetbe vették volna. Ezenfelül az erdőben bujkáló sértettet a vádlott pillantotta meg elsőnek, amikor azt a vele volt vörösőrök még nem vették észre. Ekkor még a vádlott saját magának minden veszélyeztetése nélkül engedhette volna a sértettet tovább menekülni, míg csak társai észre nem veszik. Nem volt ezek szerint a vádlott olyan ellenállhatatlan erejű kényszer helyzetben, amelyben a sértett menekülésének minden áron való megakadályozása elől saját magának veszélyeztetése nélkül ki nem térhetett. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, amikor a Btk. 77. §-a esetének fenforgását nem állapították meg. (B. III. 4195/1930. — 1931. IV. 22.) 332. Btk. 79. §. 2. és 3. bek. Kölcsönös dulakodás és bántalmazás esetében sem jogos védelemről, sem annak menthető túlhágásáról nem lehet szó. K. — A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott és a felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállás szerint vádlott hazafelé menet az utcán a vele szembe jövő sértettel találkozva, sértett hirtelen vádlotthoz ugrott és azt szó nélkül arcul ütötte. Erre a felek egymásnak mentek, egymásba kapaszkodtak, dulakodtak, kölcsönösen egymás nyakát fogdosták, torkolászták, majd dulakodás közben leestek a földre, ahol vádlott sértett fölé került. Vádlott vagy a földön való dulakodás közben, vagy a földreesés előtt folytatott dulakodás alatt, a zsebéből elővett bicskával sértettet a balmellén és hátán megszúrta, amely szúrás okozta sérülés következtében a sértett két nap múlva meghalt. A dulakodás közben vádlott is megsérült. M. M. a vádlottat a kabátjánál fogva sértettről lehúzta, mire a vádlott elszaladt. Az alsóbbfokú bíróságok e tényállás alapján a vádlottat a Btk. 79. §. utolsó bekezdése alapján, a jogos védelem határainak félelemből történt áthágása okából mentették fel. A m. kir. Kúria megítélése szerint azonban e tényállás alapján a jogos védelem esete fenn nem forog és így nem lehet szó annak nem büntethető áthágásáról sem. Az igaz, hogy sértett, amikor hirtelen vádlotthoz ugrott és azt szó nélkül pofonvágta, a vádlottat jogtalanul bántalmazta, tehát ellene jogtalan támadást intézett. A megállapított tényállás szerint azonban ezután a vádlott és a sértett egyidejűleg, egyszerre mentek egymásnak, dulakodtak egymással és e kölcsönös dulakodás közben egyszerre estek a földre, ahol a dulakodást tovább folytatták. Ebből megállapítható, hogy ekkor már a vádlott is támadólag lépett fel a sértett ellen és pedig nyilvánvalóan azért, hogy az őtet ért bántalmazást megtorolja. E tények alapján tehát az adott esetben a m. kir. Kúria megítélése szerint a pofon után egymásra egyidejűleg támadó vádlott és sértett között felismerhetőleg támadó és megtámadottról szó nem lehet, így a dulakodás alatt nem is hivatkozhat egyik fél sem a jogos védelemre és pedig a vádlott annál kevésbbé, mert abból, hogy a földön ő került felül, következik, hogy az erősebb ö volt és emellett a sértettnél fegyver, vagy ütőeszköz sem.
