Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Büntetőjog. 105 nyújtja a sértettnek és azt így ennek beadja, — mert ö a méregkeverésse! már a halált eredményező, — sértett megölését közvetlenül megkezdő, tehát véghezviteli cselekedetet hajtott végre. Minthogy pedig a vádlottak ölési szándékkal mérget kevertek a sértettnek szánt ételbe, — ők már az ölés tényálladékának tárgyi megvalósításában vettek részt, — és így a sértettnek megkísérelt megölésében — a mérgezett ételt sértettnek beadó D. D.-nek nem bűnsegédei, hanem tettestársai. (Btk. 70. §.) (B. II. 894/1931. — 1931. V. 26.) VI. fejezet. A szándék és a gondatlanság. (Btk. 75. §.) 330. Btk. 75. §. 401. §. Szándék magánokirathamisításnál. K. — A másodfokú bíróság ugyancsak helyes érveléssel mutatta ki, hogy a vádlott a bűncselekményt szándékosan követte el. Ide vonatkozólag a m. kir. Kúria még megjegyzi, hogy a Btk. 75. §-a nem ír elő valamely gonosz szándékot a bűncselekmény elkövetéséhez, hanem csak a bűncselekmény alkotóelemeit tartalmazó cselekmények tudatos és szándékos megvalósítását követeli. A vádbeli esetekben pedig nem vitás, hogy a vádlott a fedezetül kapott váltókat a tartozási összegeknél magasabbra jogosulatlanul kitöltette és azokat leszámítoltatva, a bennük foglalt kötelezettségek bizonyítására felhasználta. Ezáltal pedig a jogsérelemnek nemcsak a lehetősége valósult meg, hanem az tényleg be is állott azon az alapon, hogy a sértett váltókötelezettek abba a veszélybe jutottak, hogy a váltók jogosulatlan kitöltése folytán tartozatlanul kell fizetniök. Ezzel szemben pedig, minthogy a kár bekövetkezése nem kelléke a magánokirathamisításnak, nem lényeges körülmény az, hogy a vádlott a váltók beváltására már eleve elhatározta magát és azokat utóbb be is váltotta. (B. III. 5685/1930. — 1931. VI. 10.) VII. fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (Btk. 76—94. §.) 331. Btk. 77., 279. §. A proletárdiktatúra által kifejtett terrorra, mint a büntethetőséget kizáró erőszakra, nem hivatkozhatik az, aki a tanácsköztársaság céljainak szolgálatában különös buzgóságot fejtett ki. K. — Az irányadó tényállás szerint a K. K. által kiadott távirati rendelkezés szövegében az is benne volt, hogy a sértett ellenforradalmat kezdeményezett. Nyilvánvaló volt tehát, hogy emiatt menekül, még ha a nála volt zsoldot magával vitte is. A vádlott sem tekinthette tehát őt közönséges bűntettesnek, akit a diktatúra bitorlása idején is üldözni kellett, hanem olyannak kellett őt tekinteni, akit a hatalom akkori bitorlói jogtalanul üldöztek. Ép ezért a menekülésének megakadályozása és elfogása céljából tett intézkedések is csak annyiban menthetők, amennyiben azok az akkori uralom kényszerítő erejének hatása alatt tétettek. A vádlott javára azonban ilyen kényszerítő erő hatására a kir. Kúria a valónak elfogadott tényekből nem vonhatott következtetést. A sértett ugyanis akkor, amikor a vádlott embereivel a határra ért, már túl a magyar határon, osztrák területen volt. Már ebből az okból abba