Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Büntetőjog. 101 amiatt, hogy ez a francia frank meghamisítása miatt megindult bűnper egyik gyanúsítottjától Rotterdamban az ottani konzulátuson 1925. december havában nagyobb mennyiségű hamis francia ezerfrankos bankjegyet vett át és azt forgalombahelyezés végett magával vitte Jáva szigetére; e feljelentés folytán R. R. ellen a francia, valamint a hollandi hatóságok megindították a bűnvádi eljárást s ennek folytán őt Batáviában személymotozás alá vétették, majd le is tartóztatták. Az a cselekmény, amely miatt a vádlott R. R. ellen följelentést tett, a Btk. 206. §. 2. pontja alá eső s a Bn. 40. §. első bekezdése szerint büntetendő pénzhamisítás bűntette. Minthogy pedig a fentiek szerint a vádlott ezt a följelentést hatóság előtt tette, mégpedig az eljárás adatai s az irányadó tényállás szerint boszszúból és a frankhamisítás részeseinek nyomára vezetők részére kitűzött jutalom elnyerése céljából, de minden tárgyi alap nélkül, nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértettet bűntett elkövetésével tudva hamisan vádolta. Cselekménye tehát a Btk. 227. §. második bekezdésének első tétele alá eső hamis vád bűntettét állapítja meg. Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott följelentését Franciaországban tette meg, az alsóbíróságok a Btk. 12. §-ában foglalt rendelkezés folytán helyesen tették vizsgálat tárgyává azt, hogy a vádlott cselekménye a francia büntetőtörvénykönyv szerint mily cselekménynek felel meg és mily büntetéssel büntetendő. II. Téves mindkét alsóbíróságnak az az álláspontja, hogy a vádlott cselekménye a Code Pénal 361. §-ába ütköző hamis tanúskodással egyértelmű. E 361. §. szerint ugyanis az büntetendő, aki bűntett ügyében akár a terhelt terhére, akár ennek javára hamisan tanúskodik. E szakasz szövegéből nyilvánvaló, hogy ez a cselekmény a magyar Btk. 213. §-a alá eső hamis tanúzás bűntettének felel meg. A magyar Btk. 227. §-a alá eső hamis vád bűntettének pedig a Code Pénal 373. §-a alá eső cselekmény felel meg, amelyet az követ el, aki bírósági hivatalnoknál, vagy a közigazgatási rendőrség, vagy rendőrbíróság előtt egy vagy több egyén ellen rágalmazó feljelentést tett. Minthogy pedig ez a cselekmény 1 hónaptól 1 évig terjedhető fogházzal és 100 franktól 3000 frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, nyilvánvaló, hogy a vádlott büntetését ezen a Btk. 227. §-ánál enyhébb szakasz alapján kellene megállapítani. III. Ezen eltérő megállapítás dacára is helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a vádlott cselekményének esetleges elévülésére vonatkozólag a magyar Btk. 105. §. 3. pontja szerinti három évi vétségi elévülési idő volna alkalmazandó. Sőt ezt a megállapítást kiegészíti a kir. Kúria azzal, hogy a fentiek szerint a büntetés kimérésénél alkalmazandó francia büntetőtörvénykönyv 373. §-a alá eső cselekmény — tekintettel a Code Pénal 40. és a Code d'instruction Criminelle 638. §§-ra — a francia jog szerint is 3 év alatt évül el. De a koronaügyész helyettesének a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján a közvádló részéről bejelentett semmisségi panasz indokolásaként — a mai tárgyaláson kifejtett álláspontja szerint tévedett a kir. ítélőtábla akkor,