Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. Egyéb ügyek. 308., 309. 93 tett, sem vízrendészeti intézkedés megtételét nem szorgalmazta, hanem egy már felmerült károsodás megtérítésére irányuló követelését önállóan és kizá rólag, mint magánjogi igényt kívánta érvényesíteni; végül minthogy a vízjogi törvényben, olyan rendelkezés nincs, amely az említett körülmények között érvényesített kártérítési igény elbírálását kifejezetten közigazgatási hatóság hatáskörébe utalná; mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. A rendes bíróság hatáskörén nem változtat az, hogv a kártérítés kérdésével kapcsolatban a bíróságnak olyan kérdésekben is döntenie kell, amelyek önállóan, azaz főkérdésként különben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartoznának, mert amely hatóság a fökérdésben — a jelen esetben a kártérítés kérdésében — döntésre hivatott, ugyanaz jogosult azoknak a más hatóság hatáskörébe tartozó kérdéseknek előkérdésekként való elbírálására is, amelyek nélkül a főkérdés különben el nem dönthető. (1930. dec. 20. — 1930. Hb. 43. sz.) Hasonló határozat: Gr. 1927. 327. 309. 1885: XXIII. t.-c 13. §. Viz természetes lefolyásának a szomszédot károsító, hatóságilag nem engedélyezett megváltoztatása miatt szükséges védelmi intézkedések elrendelése tárgyában a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik az eljárás. Hb. A Hatásköri Bíróság előrebocsátja, hogy a jelen ügyben a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között az 1907: LXI. t.-c. 7. §-a első bekezdésének 4. pontja alá tartozó hatásköri összeütközés esete merült fel. Egyfelől ugyanis a sz—i járás főszolgabírája 1929. évi július hó 22. napján 279/1929. szám alatt hozott véghatározatával R. J. nógrádmegyeri lakost arra kötelezte, hogy a telikével szomszédos — V. I. tulajdonában álló — ingatlannak a helyszíni szemle alkalmával kijelölt részét megfelelő erősségű sövényezéssel lássa el olyképen, hogy a saját telkének határvonalán emelt töltés a szomszédos telekkel egy szintre kerüljön. Másfelől a sz—i kir. járásbíróság R. J.-t azután, hogy ő a főszolgabíró meghagyásának részben eieget tett, 1930. évi július hó 5. napján hozott P. 1568/1930/6. számú — jogerőrj még nem emelkedett — ítéletével a felállított kerítés átalakítására kötelezte. így tehát mind az említett közigazgatási hatóság, mind a rendes bíróság lényegileg ugyanannak az ügynek az érdemében határozott és határozataik hatásköri összeütközést hoztak létre annak ellenére, hogy a főszolgabíró maga is a határozatával meg nem elégedő felet a törvény rendes útjára utasította. A felmerült hatásköri összeütközést az alább kifejtettek alapján a közigazgatási hatóság kizárólagos hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. V. I. felperes keresetének lényege az, hogy az alperes, akinek a beltelke mélyebben fekszik, mint az övé, lejtős telkét a határon egyenes vonalban önkényesen levágta és onnan a cserjéket s az apró növényzetet, amelv pedig erős kötőszere volt az erős lejtésű rézsűnek, eltávolította, aminek folytán az esőzések alkalmával nagy erővel leáramló víz a felperes kertjének termőtalaját az alperes kertjébe hordta át, s a felperes kertterületének