Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

94 Hatásköri ügyek. nedvességtartalma és termőképessége egyébként is nagyon megcsappant. A felperes kereseti kérelme az volt, hogy az alperes a további károsodás elhárítása végett a két kert határvonalán megfelelő erősségű kőkerítés építésére köteleztessék. A keresetből kitetszően a felperes igénye nem kártérítésre, hanem védelmi intézkedés megtételére irányult a csapadékvizeknek az alperes munkálataira visszavezethető káros hatása ellen. A vízjogról alkotott 1885: XXIII. t.-c. 13. §-a értelmében a tulajdonos a csapadékból származó vizek használása, szabályozása vagy az általuk okozható kai ok megszűntetése végett a telkén mindenféle munkálatokat szabadon végezhet. Ha azonban előreláthatólag ezen munkálatok által a víz lefolyása oly módon megváltoztatnék, hogy mások érdekei érintetnének, e munkálatok csak hatósági engedély mellett eszközölhetők (42. §.). A 42. §. szerint pedig a víz használatára, szabályozására vagy az azáltal okozható károknak megszűntetésére szolgáló mindazon munkálatok, amelyek a víz természetes lefolyását akadályozzák vagy megváltoztatják, úgy nemkülönben a>;ok, amelyek idegen területen létesíttetnek, avagy idegen érdekeket érintenek, valamint ezen munkálatokon eszközlendő átalakítások — amennyiben azok az engedélyokirat határozatainak nem teljesen felelnek meg — hatósági engedély alá esnek. Az alperes a határ levágása által a víz természetes lefolyását oly módon változtatta meg, hogy az a felperes érdekét károsan érintette. Ezt a munkálatot, amely a vízjogi törvény 13. §-a értelmében hatósági engedélyezés alá esett, az alperes hatósági engedély nélkül végezte. A vízjogi törvény 13. és 42. §-ainak egybevetéséből kétségtelen, hogy abban az esetben, ha a csapadékvizek káros hatását kiváltó határlevágás i a felek akaratától függetlenül természeti erő, pl. földcsuszamlás idézte volna elő, a felperes az 1885: XXIII. t.-c. 42. §-a értelmében csak hatósági engedély mellett lett volna jogosult az alperes telkén olyan müvet létesíteni, amely a csapadékvizek használatára, szabályozására illetőleg az az által okozható károknak megszűntetésére szolgálhatott és ugyanez áll az ily művön eszközlendő átalakításokra is. Annak megállapítása vagy kikényszerítése végett, hogy a felperes az említett munkálatot az alperes telkén elvégezni jogosult és az alperes azt tűrni köteles, a felperes bírói jogsegélyt igénybe nem ""hetett volna, mert a vízjogi törvény 156. §-a értelmében mindazon ügyek ben, amelyek e törvény szerint a vízszabályozásra, vízhasználatra és a vizek elleni védelemre vonatkoznak, a közigazgatási hatóság illetékes. Ha pedig a szóbanforgó munkálat, az említett körülmények között a közigazgatási hatóság eljárását igényelte, úgy a vízjogi törvény 42. és 156. §-ában foglalt rendelkezések helyes értelmében nem mellőzhető a közigazgatási hatóság eljárása a jelen esetben sem, amidőn a csapadékvizek káros hatását az alperesnek hatóságilag nem engedélyezett cselekménye idézte elő és amidőn arról van szó, hogy a károkozó alperes maga köteleztessék a csapadékvizek elleni védelmet szolgáló mű megfelelő átalakítására. Ez annál inkább áll, mert annak elbírálása, hogy az alperes a közigazgatási hatóság határozatának teljes mértékben eleget tett-e, mint a közigazgatási hatóság határozatának végrehajtására vonatkozó kérdés, ugyancsak a közigazgatási hatóság híüáskörébe tartozik, és mert olyan törvényes rendelkezés nincs, amely az