Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

92 Hatásköri ügyek. t.-c. 137. §-ának a gyermektartásra vonatkozó hatásköri szabálya nem jöhet figyelembe olyan ügyeknél, amelyekben az eljárás 1931. január hó 1. napját megelőző időben megindult. (1931. febr. 16. — 1930. Hb. 55. sz.) Egyéb ügyek. 30& 1885: XXIII. t.-c. 156. §. Olyan kár megtérítése, amelyet szőlőben gondatlanul végzett ,,fejelés" okozott azáltal, hogy a viz természetes lefolyásának meggátlása folytán egy helyütt öszszegyülemlett viz más szőlejébe betódult, s amelyet a panaszos önállóan és kizárólag mint magánjogi igényt kíván érvényesíteni, a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (1930- dec. 20. — 1930. Hb. 43. sz.) Hb. A vízjogi törvény általános rendelkezéssel (156. §.) azokat az ügyeket utalja a közigazgatási hatóság hatáskörébe, amelyek e törvény szerint a vízszabályozásra, a vízhasználatra és a vizek elleni védelemre vonatkoznak vagy amelyek vízrendőri intézkedést igényelnek. Ezek közé a kártérítési ügyek nem tartoznak, mert a kártérítési ügyek — még ha a víz joggal többé-kevésbbé szorosan összefüggenek is, vagy ha a kártérítési felelősséget épen maga a vízjogi törvény állapítja is meg, — túlnyomó részben még sem a vízjogi törvény, hanem az általános magánjog szabályai szerint igazodnak. Ennélfogva az ilyen természetű ügyekben a közigazgatási hatóság előtti eljárásnak csak akkor lehet helye, ha a vízjogi törvénynek valamely részletszakasza vagy más törvényes jogszabály az illető ügyekben a közigazgatási hatóság munkakörét külön rendelkezéssel kifejezetten megállapítja. Ilyen rendelkezést tartalmaz a rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 65.000/1909. B. M. sz. rendelet 43. §-a, amely a kihágásból eredő kártérítési követelések érvényesítését általában, tehát nyilvánvalóan a vízrendőri kihágásokból eredő kár megtérítésére irányuló igényeik elbírálását is 100 K., illetőleg a 63.800/1926. I. M. sz. rendelet szerint 20 P. értékhatárig bezáróan — a büntető tárgyalás befejezéséig — fakultatív értelemben — a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe utalja. Továbbá a vízjogi törvény 170. §-a, amely szerint valamely vízi munkálat vagy vízhasználat engedélyezése végett a 161. §. szerint megindított eljárás folytán az érdekelteknek nyújtandó kártalanítás nagysága és módozata kérdésében közigazgatási határozat hozatalának van helye, úgy azonban, hogy még ezekben az esetekben is a kártalanítási összegben meg nem nyugvó fél utólag a rendes bírósághoz fordulhat. A víz természetes lefolyását gátló művelet által okozott kár utólagos megtérítése azonban nem vonható az idézett törvény 170. §-ában említett kártalanítás fogalma alá. Minthogy pedig a jelen esetben épen olyan kár megtérítése forog szóban, amelyet szőllőben gondatlanul végzett ú. n. fejelés okozott azáltal, hogy a természetes lefolyás meggátlása folytán egyhelyütt összegyülemlett víz a fejelésen át az alperesnek és onnan a felperesnek a szőllejébe betódult; továbbá, minthogy az alperesnek imént említett cselekményéből illetőleg mulasztásából kifolyóan a felperes sem büntetésre irányuló indítványt nem