Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

62 Pénzügyi jog. set egy része ellen irányul, a kifogásolt rész értéke. (3859/1929. P. sz. — 1696. E. H. — Pod. 1930. 3. füzet, 69.) 214. 1914: XLIII. t.-c. 31. §. A főkövetelés járulékaként követelt kár a pertárgy értékének megállapításánál figyelembe veendő. Kb. Az iratok adataiból merített tényállás szerint panaszos pénzintézet ellen a S. A. R. cég 6.063.494 korona és járulékai iránt indított keresetet, amelyet a kir. ítélőtábla, mint fellebbezési bíróság előtt 808,803.724 koronára emelt fel. A kir. ítélőtábla ezt az összeget a felperes által előterjesztett kérelemnek megfelelően átértékelve ítélte meg. Panaszos a kir. tábla ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyre az átértékelt összegnek megfelelő illetéket rótt le 146,036.000 korona értékű bélyegjegyekben. A kir. Kúria ítéletének meghozatala után panaszos azon az alapon, hogy a felülvizsgálati kérelmet tulajdonképen csak a kir. ítélőtábla előtt fölemelt kereseti összeg 808,803.494 korona után kellett volna lerónia, — tekintet nélkül az átértékelés folytán jelentkező többletre mint tulajdonképeni kárösszegre, — az illetékkülönbözet visszatérítése iránt kérelmet nyújtott be a kir. pénzügyigazgatósághoz. A kir. pénzügyigazgatóság a visszatértíés iránti kérelmet elutasította. Határozatának indokolása szerint azért, mert a megítélt töke és annak valorizált értéke közötti különbözet nem kárösszeg, nem járulékos természetű követelés, hanem a per fő tárgya és a valorizált érték az illeték megállapításánál figyelmen kívül nem hagyható. A panaszt az alábbiak alapján nem lehetett alaposnak elismerni. Igaz, hogy a bírói gyakorlat, valamint a törvényhozás kárként fogja fe! a pénzérték csökkenése folytán fizetendő többletet, de a kár nem szerepel az 1914. évi XLIII. t.-c. 31. §-ának 2. bekezdésében meghatározott módon felsorolt azok között a járulékos követelések között, amelyek a főkövetelés mellett az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak. A 4. bekezdésben a ,,kár" más vonatkozásban szerepel s az a körülmény, hogy itt a 2. bekezdésben felsorolt járulékokkal együtt történik a kárról említés, az nem szolgálhat alapul annak megállapítására, hogy a 2. bekezdés rendezése a ,,kár"-ra is kiterjed. Ugyanis a 4. bekezdés csak azért említi a kárt is, hogy ha csupán ez a kereset tárgya, — annak ellenére, hogy esetleg a kár igénylésére szolgáló alapkövetelés megvizsgálására is kiterjeszkednék a perbíróság —, az illetékalap megállapításánál mégis csak egyedül a kár értéke az irányadó. A kárra vonatkozóan tehát csak az 1914. évi XLIII. t.-cikk 31. §-ának 4. bekezdése alkalmazható. A 2. bekezdés azonban annál kevésbbé, mert ez a bekezdés, az 1. bekezdésben foglalt általános rendelkezésekkel szemben kivételt és kedvezményt állapít meg. A kivételes és kedvezményes jogszabályok pedig kiterjesztőleg nem magyarázhatók. (8091/1930. P. sz. — 1930. máj. 2. — Pkjt. XI. 219.) Ellenkező: Gr. 1927. 234. sz. hat.