Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

Törvénykezési illeték. 205—213. 61 dacára annak, hogy a perben az ügyvédi képviselet kötelező volt, ügyvéd nélkül jelent meg, az újabb tárgyalást az egyezségi illeték mérve szempontjából első tárgyalásnak tekinteni nem lehet, ugyanis abból a körülményből, hogy a bíróság a tárgyalást azért halasztotta el, mert alperes ügyvéd nélkül jelent meg, az állapítható meg, hogy ezen a tárgyaláson a felek nem voltak hajlan dók egyezséget kötni. (11.667/1927. P. sz. — 1928. dec. 7. — Pkjt. XII. 109.) 211. 1914: XLIII. t.-c. 29. §., 75. §. A bírói eljárásban szegénységi jog alapján perlő fél által kiállított ügyvédi meghatalmazás illetékmentes. Kb. Az 1914. évi XLIII. t.-c. 29. §-a értelmében a meghatalmazás polgári ügyben, bűnügyben, közigazgatási vagy bármely más ügyben vagy célra, illetékköteles. Ugyanezen törvény 75. §-a értelmében a bírói eljárásokban a szegényjogon alapuló illetékmentesség kiterjed mindazokra az iratokra, amelyeknek illetéke a szegénységi jogban részesült felet terhelné. A bírói gyakorlat a szegénységi jog alapján perlő fél által kiállított ügyvédi meghatalmazást ezek közé az illetékmentes iratok közé sorozta. A vitás kérdés az, hogy az 1920. évi XXIV. t.-c. 7. §-a megszüntette-e a szegénységi jogon perlő fél által kiállított ügyvédi meghatalmazásnak az 1914. évi XLIII. t.-c. 75. §-án alapuló illetékmentességét? Erre a kérdésre tagadólag kellett válaszolni, mert: 1. Az 1920. évi XXIV. t.-c. 7. §-a csak az ill. díjj. 71. tételének és az 1914. évi XLIII. t.-c. 29. §-ának rendelkezéseit szüntette meg, amint ez a §. 1. pontjában kifejezetten bent foglaltatik. 2. A most jelzett törvény 4. bekezdése sem érinti a szegénységi jogon alapuló személyes illetékmentességet s csak azt állapítja meg, hogy az ügyvédi meghatalmazás akkor is illetékköteles, ha az eljárás illetékmentességben részesül, itt tehát nyilván tárgyi illetékmentességről van szó, mely a személyes illetékmentességtől jogi hatás tekintetében is különböző. 3. Maga az 1920. évi XXIV. t.-c. 7. §-a is kifejezi, hogy a meghatalmazás olyan okirat, amelyben a kiállító egyoldalú nyilatkozata alapján a másik fél arra nyer jogot, hogy a kiállított nevében eljárjon, tehát a szegénységi jogon perlő által egyoldalúan kiállított meghatalmazás illetékmentességének elvonása a szegényjogon járó illetékmentes perelhetés korlátozását jelentené, aminek elfogadható jogelvi indoka nincs. (121. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1930. 4. füzet, 87.) 212. 1920: XXIV. t.-c. 30. §. 4. bek. Az okiratok megsemmisítése iránti eljárásban az 1920. évi XXIV. t.-c. 30. §.-ának 4.-ik bekezdése alapján járó illetéket a Pp. 749. §.-ában említett kérvényben kell leróni. (120. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1930. 4. füzet, 85.) 213. 1914: XLIII. t.-c. 31. §. Pergátló kifogás tárgyában hozott ítélet illetékének alapja, ha a pergátló kifogás csak a kere-