Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)
Közadók kezelése. 161., 162. Vadászati illeték. 163—165. 53 Részvénykibocsátási illeték. 166. Öröklési illeték. 167—172. Részvénykibocsátási illeték. 166. 1920: XXIV. t.-c. 14. §. 5. pont. Ha a részvénytársaság részvényeit más részvényekkel cseréli fel anélkül, hogy az új részvényekre befizetés történnék, úgy ebben az esetben a részvényilleték kiszabásánál az illeték alapja az új részvények névértéke. (123. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1930., 4. füzet, 88.) V. ö.: Gr. a 1925. 68. s a Gr. 1927. 180. sz. alatt közölt határozattal. Vagyonátruházási (öröklési) illeték. 167. 1920: XXIV. t.-c. 3. §.; 1920: XXXIV. t.-c. 96. §. Túlterhelt hagyatékoknál az egyenes leszármazók az 1'5% -os ingatlanvagyonátruházásiilletéket, míg az oldalági örökösök az 5%-os visszterhes vagyonátruházási illetéket tartoznak fizetni. (15.970/ 1926. P. sz. — 1701. E. H. — Pod. 1930., 3 füzet, 75.) 168. 1920: XXXIV. t.-c. 6. §. 5. pont. „Magyar dalművészet ápolására, a karéneklés és karirodalom fejlesztésére és ezen a réven a magyar kultúra előmozdítására és a nemzeti eszme ápolására rendelt hagyomány vagy ajándék" nem tekinthető tudományos vagy közoktatási célra rendelt hagyománynak, vagy ajándéknak, miért is az ilyen hagyomány, vagy ajándék illetékköteles. (4564/1930. P. sz. — 1716. E. H. — Pod. 1931., 1. füzet, 18.) Közjótékonysági hagyomány jellegét lásd a Gr. 1925. 72. sz. határozatban. 169. 1920: XXXIV. t.-c. 6. §. 5. pont. A hősi halottak síremlékére, sír gondozására, valamint új harang beszerzésére rendelt hagyományok illetékmenteseknek nem tekinthetők. (16.174/ 1929. P. sz. — 1715. E. H. — Pod. 1931., 1. füzet, 17.) 170. 1920: XXXIV. t.-c. 16. §. Ha az örökös harmadik személynek haszonélvezeti jogot csak a hagyaték átadása után ad, azaz a hagyatéki vagyon állagát harmadik személy haszonélvezeti jogától mentesen örökölte, az illetéknek a haszonélvezeti jog megszűnéséig való nyilvántartása nem igényelhető. (3784/1930. P. sz. — 1930. máj. 28. — Pkjt. XII. 23.) 171. 1920: XXXIV. t.-c. 22. §. A vagyonátruházási illetéknél érvényesíthető kezesség szempontjából jogutódnak csak azt lehet tekinteni, aki az elhalt után tényleg örökölt is. (10.721/1928. P. sz. — 1702. E. H. — Pod. 1930., 3. füzet, 78.) 172. 1920: XXXIV. t.-c. 33. §. Az a kikötés, hogy a „hadifogoly fiú hazatértéig, illetőleg örökös özvegységéig" tart a haszonélvezet, bizonytalan időre terjedő szolgáltatást állapít meg (a szorzószám 3). (3079/1930. P. sz. — M. K. XLIX. 24.)