Isaák Gyula - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 24. 1930-1931 (Budapest, 1932)

52 Pénzügyi jog. hivatkozik, amely 2. bekezdésében kimondja, hogy az előző évek jogcímén kivetett alapadót a pótlék kivetése szempontjából szintén folyó adónak kell venni. A bíróság a panaszt alaposnak találta. A K. K. H. Ö.-nak a panaszolt határozatban idézett 20. §-a az alapul szolgáló állami adók összegének törvényes változtatása vagy törlése esetében követendő eljárást szabályozza, tehát a pótlékok helyesbítésének kérdését az alapadók helyesbítése esetén. És miként a 2. bekezdés kezdő szava is igazolják, „ilyen esetekben" kell az adóalapokban előállott változást folyó adónak venni még akkor is, ha a kivetés az előző évek jogcímén történt. Következik abból, hogy ez a rendelkezés csak akkor nyer alkalmazást, amikor egy már megtörtént kivetés helyesbíttetik, de nem képez jogszabályt olyan esetekre, mikori az alapadó a maga egészében nem az adóévben, hanem a következő évben vettetik ki. Ugyanilyen szempontból kell vizsgálni a K. K. H. Ö.-nak a panaszolt határozatban felhívott 27. §. 4. bakezdésének rendelkezését is. Ezért és mert a m. kir. pénzügyminiszter 69.633/1926. sz. rendeletének két utolsó bekezdése a társulatiadó után járó községi betegápolási pótadó kulcsát kifejezetten 10%-ban állapítja meg, — és e kulcs alkalmazása szempont jából nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy magát az 1926. évre szóló alapadót bármely okból nem az 1926., hanem valamely későbbi évben vetik ki: meg kellett állapítani, hogy a panaszos részvénytársaság 1926. évi társulatiadója után a községi betegápolási pótadó kulcsa az 1926. évi adókra érvényes 10%, — és nem az 1927. évi adókra érvényes 16%. (9175/1928. P. sz. — 1929. nov. 6. — Pkjt. XI. 192.) 161. K. K. H. Ö. 95. §. Vincellér kezéhez történt kézbesítés szabálytalan. (19.218/1926. P. sz. — 1928. okt. 12. — Pkjt. XII. 61.) 162. K. K. H. Ö. 95. §. Az üzlettárs kezéhez történt kézbesítés nem tekinthető szabályszerű kézbesítésnek. (15.000/1928. P. sz. — 1929. ápr. 10. — Pkjt. XII. 50.) Vadászati illeték. 163. 5007/1924. P. M. sz. rend. 1. §. Vadnak házi kertben, a község belterületén lelövése, nem meríti ki a vadászás fogalmát. (9903/1929. P. sz. — 1703. E. H. — Pod. 1930., 3. füzet, 79.) 164. 5007/1924. P. M. rend. 22. §. A saját szőlőben a kárí okozó kutyának lelövése vadászásnak nem minősíthető. (7752' 1927. P. sz. — 1929. febr. 9. — Pkjt. XI. 233.) Vaddisznó vadászjegy nélküli pusztítása: Gr. 1929. 167. 165. 5007/1924. P. M. rend. 22. §. A szürkekánya nem tartozik az 1883: XX. t.-c. 13. §-ában felsorolt és a saját területén a birtokos által bármikor elpusztítható ragadozó vagy kártékony állatok közé, az erre való lövés tehát kimeríti a vadászás tényalladékát. (18.463/1927. P. sz. — 1929. jan. 8. — Pkjt. XI. 234.) Vadludak tekintetében v. ö.: Gr. 1928. 206.