Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

20 Közigazgatási jog ben az elévülés egyáltalában be nem következhetik: mert a bűncselekmény tényálladéka (az előírt batáridőben való bejelentés elmulasztása) mindaddig fennáll, amíg az anyakönyvi törvénynek értelmében bejelentésre kötelezettek az előírt bejelentést meg nem tették. Ilyen felfogás különben már az 1894-.XXXIII. és 1904:XXXVI t.-c.-nek a fokozatos bejelentési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseire tekintettel is nem kívánatos bonyodalmakra és a bíróságok sak felesleges munkájára vezetne olyankor, amikor a bejelentésre kötelezettek az idomulás folytán egyáltalában nem, vagy csak hosszas utánjárással volnának előkeríthetők. Mindezeknél fogva az illetékes járásbíróságoknak az 1894: XXXIII. t.-e. 80. §-ával kapcsolatosan az elévülésre vonatkozó gyakorlatra törvényes és idevonatkozóan felhívom alispán urat, utasítsa az anyakönyvvezetőket, illetőleg a közvetlen anyakönyvi felügyelő hatóságokat, hogy az anyakönyvi törvényekben előforduló bejelentési kötelezettségével kapcsolatos mulasztásokat haladéktalanul jelentsék fel az illetékes kir. járásbíróságnál, hogy az 1894:XXXIII. t.-c. 80. §-a szerint elkövetett kihágás miatt a bejelentés ne az elévülési határidő elteltével következzék be A járás főszolgabírája továbbá olyan értelmű rendelet kibocsátását javasolja, hogy a lelkészek cak azután jegyezhessék be a születési és halálozási esetet az egyházi anyakönyvbe, miután a bejelentő fél igazolta, hogy a bejelentést az állami anyakönyvvezetőnél megtette. Mivel azonban nincsen oly törvényes szabály, amely szerint felekezeti anyakönyvben születés és haláleset anyakönyvezése csak a vonatkozó állami anyakönyvezés után történhetnék, a lelkészi hivatalok részére ilyen rendelkezés ki nem bocsátható. E tekintetben is tehát csak az vezet célra, ha az állami anyakönyvezetők a születési és halálozási esetek állami anyakönyvezés végett bejelentésének elmulasztását fokozott figyelemmel kisérik és a megtorló lépéseket szükség esetén a mulasztókkal szemben, késedelem nélkül megteszik. Végül azt is javasolja a főszolgabíró, hogy az 1895. évi októhó 1. napját követő idő óta vezetett felekezeti anyakönyveket az állami anyakönyvekkel hasonlítságk össze. Mivel azonban az 1895. évi október hó 1. napja óta vezetett felekezeti anyakönyvek közokirat jellegüket elvesztették és így egymagukban nem szolgálhatnak teljesen aggálytalanul állami anyakönyvezés alapjául, a főszolgabíró eziránti előterjesztését sem tehettem magamévá. A lelkészek a szóbanlevő felekezeti anyakönyvek felmutatására a fennálló jogszabályok szerint nem is kötelezhetők. Azonfelül az állami anyakönyvvezetés tekintélyének is rovására lenne, hogyha ezeknek a kiegészítésére általános érvényű jogszabállyal a nem közhitelességű felekezeti anyakönyvek felhasználását rendelnék el.