Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Hatás kö r i ü gyek dést a törvény vagy törvényerejű rendelet kifejezett rendelkezéssel közigazgatási eljárásra utal, úgy azt a kérdést a közigazgatási hatóság — az 1869:IV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően — a közigazgatást hierarchia rendén a saját hatáskörében végérvényesen dönti el- Vagyis a iközigazgatási hatóság határozata után bírói út igénybevételének szabályként nincs helye. A kivételeket a törvénynek vagy más törvényes jogszabálynak kifejezetten kell tartalmaznia. A 7.100 1925. M. E. sz. rendelet 56. pontja a rendes bírói út vagy a közigazgatási bírói út megengedése iránt ily kivételes rendelkezést nemcsak, hogy nem tartalmaz, de sőt az illetékesnek kijelölt közigazgatási hatóság eljárásán kívül „minden más eljárás kizárása" iránt rendelkezik. Ezeknek a szavaknak, tekintetbe véve azt a körülményt is, hogy a 7.0001925. M. E. számú rendelet 141. pontja, amelyet a 9.000/1927. M. E. sz. rendelet sem érintett hatályában, az állami vasgyáraknál foglalkoztatott tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat a 7000/1925. M. E. sz. rendeletnek és így e rendelet 134. pontjának is, amely a Közigazgatási Bíróság hatásköre felől intézkedik, a hatálya alól kifejezetten kivette, helyesen csak azt a célzatot lehet tulajdonítani, hogy a minisztertanácsi határozaton alapuló 7.100 1925. M. E. sz. rendelet az említett ügyekben a bírói jogsegély kikapcsolásával egyedül közigazgatási hatósági jogsegélyt ikíván nyújtani. Ha a 7.100,1925. M. E. sz. rendelet 56. pontjában foglalt hatásköri rendelkezést a megelőzően hatályban volt 5.300/1924. M. E. sz. rendelet III. fejezetének 7. pontjában foglalt rendelkezéssel összevetjük, úgy mint lényeges eltérést állapíthatjuk meg egyebek között azt, hogy míg az utóbb említett rendelet szorosan csupán az e rendeleten alapuló illetményi kérdésekre vonatkozóan konstituálta a közigazgatási hatáskört, addig az annak helyébe lépett 7.100/ 1925. M. E. sz. kormányrendelet nem csupán az e rendelet alapján járó illetményekre, hanem általában arra nézve, hogy az alkalmazottat megilleti-e valamely illetmény, szabja meg — minden más eljárás kizárásával — a közigazgatási utat. így tehát, jóllehet az a kérdés, hogy a felperest, mint órabéres alikalmazottat minő felmondási jog illeti, a 7.100/1925- M. E. sz. rendeletben szabályozva nincs, a közigazgatási hatóság hatásköre a fentidézett egészen általános jellegű hatásköri szabály értelmében, az illetményi igénnyel való legszorosabb összefüggésénél fogva, ennek a kérdésnek elbírálására is kiterjed. Felmerülhet ugyan az az ellenvetés, hogy a 7.100/1925. M. E. sz. rendelet 56. pontja csupán a jogalap szempontjából nem vitás illetményköveteléseket utalja a közigazgatási hatóság hatáskörébe. Ez az ellenvetés azonban nem helytálló, mert ez az álláspont odavezetne, hogy közigazgatási útra csupán az illetmények öszszegszerűségének kérdése tartoznék. Ámde ilyetén magyarázat-