Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Közig, hatáskör. Alkalmazottak illetményügyei, 311. 129 nak az 56. pont egész szövegezése a leghatározaHabban ellentmond, mert ez a pont (kifejezetten nemcsupán arra a kérdésre állapítja meg a közigazgatási hatóság hatáskörét, hogy az alkalmazottnak milyen összegű illetményre van igénye, hanem egyúttal aibban a kérdésben is, hogy az alkalmazottat megilleti-e valamely illetmény vagy nem, még pedig nemcsak bizonyos meghatározott jogalapon, de általában, vagyis bármely jogalapon. Ámbár tehát a magánjog jogviszonyból felmerülő vitás ügyeik, aminő kétségtelenül állami vas-, acél- és gépgyári alkalmazottaknak a felmondási időre támasztott illetmény igénye is, csak abban az esetben nem tartoznak rendes bírói útra, ha van olyan törvényes jogforrás, amely az ilyen ügyeket vagy ezek bizonyos csoportját kifejezetten akár közigazgatási hatóság, akár rendkívüli bíróság hatáskörébe utalja; minthogy a jelen esetre vonatkozóan a kifejtettek szerint épen ilyen kifejezett jogszabály van érvényben, amelynek törvényességét a Hatásköri Bíróság már számos határozatában (1926. flb. 50. 88. 94. 99. 1927. Hb. 70.) megállapította; ennélfogva a felperes kereseti követelései közül az illetményi természetű követelés elbírálására kizárólag a közigazgatási hatóság hivatott. Ami pedig a felperesnek végkielégítés iránt támasztott kereseti követelését illeti, erre nézve a Hatásköri Bíróság megállapítja, hogy a Hatásköri Bíróság gyakorlata állami vasgyári alkalmazottnak a munkaadójával szemben végikelégítésre irányuló igényét nem általában, hanem csupán arra az esetre nyilvánította külön jogi léttel bíró( sui generis) kártérítési jellegű követeléseknek és csak arra az esetre utalta a rendes bíróság hatáskörébe, ha a végkielégítési igény az 1923:XXXV. törvénycikkre van alapítva. A nem ezen a törvényen, hanem a 6.307/1923. M. E. sz. rendeleten vagy más újabb rendeleti jogforráson alapuló végkielégítésnek ellenben úgy abban az esetben, ha azt nyugbérre már tényleg jogosult alkalmazott nyughérmegváltásként, mint abban az esetben, ha azt nyugbérre jogosító állást betöltő, de kellő szolgálati idő hiányában nyugbérre tényleg még nem jogosult egyén, avagy olyan alkalmazott érvényesíti, aki nyugbérre jogosító állást nem tölt he, egyszersmindenkorra szóló ellátás jellege van és így az ilyen igény elbírálása a 7.100,1925. M. E. sz. rendelet 57. pontja értelmében szintén a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Minthogy E. J. végkielégítési igénye nem az 1923:XXXV. törvénycikken alapul, ennélfogva pusztán azon a címen, hogy ő a volt szolgálatadójától végkielégítést követel, a kereseti követelésnek erre a részére nézve sem lehet a rendes bíróság hatáskörét megállapítani. Mindezeknél fogva a jelen ügyben az egy keresetlevélben Döntvénytár 1930. 9