Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)

112 Pénzügyi jog iratot, a létesítés napját követő 8 nap alatt, illetve ezen határidő eltelte előtt is, mielőtt az okirat belföldön hivatalos használat alá vétetnék és általában mielőtt a benne elvállalt kötelezettség teljesíttetnék vagy a jogügylet alapján más jogcselekmény foganatosíttatnék, az illetékkiszabás céljából be kell jelenteni. Az illetékszabályok 129. §-a (a hivatkozott törvény 10. §-a) szerint, ha a bejelentés a határidő végnapján túl 30, vagy 90 nap alatt pótoltatik. akkor az illeték 1 .—' s> vészével, 90 napon túl az illeték összegével egyenlő bírság jár. Hasonlóan intézkedik a vagyonátruházási illetékről szóló 1920:XXXIV. t.-c. 57. §-ának % bekezdése is. A fenti rendelkezések szövegezéséből, belső tartalma ós alapul fekvő gondolatából kitűnik, hogy a bejelentésre maguk az ügyletkötő felek, illetve a szabályokban közelebbről megjelöltek (törvényes képviselők, közjegyzők) vannak kötelezve, a bírság kiszabását a mulasztásuk idézi elő, ezért a mulasztásukból (ténykedés mellőzése) fakad a felelősségük, és ennek mértékét pótbejelentéssel ők enyhíthetik. A 129. ^. a) pontja ezt az egyik; bírságtételnél kifejezetten meg is mondja („ha további 60 napon belül önként pótoltatik") és az itt használt önként szó értelemszerűleg a többi bírságtételre is vonatkozik. A vagyonátruházási illetékről szóló törvény idézett rendelkezése az „önként" szót nem használja ugyan, de nem a „bejelentés"-ről személytelenül beszél, hanem világosan megmondja, hogy: ha a fél vagy a közjegyző bejelentési kötelezettségének nem tett eleget — tehát nem a félen, illetve a, közjegyzőn kívüli tényező tevékenységét, hanem csakis ezekét veszi tekintetbe ebben a vonakozásban. A bíróság joggyakorlata a fenti jogelvre nem volt tekintettel és a fél bejelentési kötelezettségének mulasztása esetén a további következményt elhárító jogcselekménynek vette a leletfelvételnek az illetékkiszabó hatósághoz beérkezte idejét, úgy, hogy jogi hatásában a lelet beérkezte a pótbejelentéssel egyenlővé vált. Még" tovább ment az líjabb joggyakorlat, amelynek folytán a kérdés a szövetségi tanács döntése alá került. A bíróság 80531928. és 14712/1928. számú ítéletei azt a jogelvet mondták ki, illetve alkalmazták, hogy a leletfelvételnek az időpontja a döntő és a bírság mérve az üzlet létrejötte és a leletfelvétel közti időtartam között változik. Itt tehát a leletezés nemcsak a fél ténykedését pótolja, hanem a leletet felvevő helyet az illetékkiszabásra való bejelentési helyül teszi meg. A bíróságnak sem az eddigi, sem a legújabbi álláspontja a fent kifejtett tartalmú jogszabálynak meg nem felelt, egész eltekintve a mellékszempontoktól, nevezetesen attól, hogy a lelet felvétel idejét illetve a felvett lelet beterjesztése ismét különböző okokból fakadó különböző eshetőségeknek van kitéve és az újabb gyakorlat szerint esetleg a mulasztás minden következményétől szabadulhat az érdekelt fél.