Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Petrovay Zoltán - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 23. 1929-1930 (Budapest, 1931)
58 Pénzügyi jo<j 101. T. H. Ö. 29. §. (2). A két éven belüli új kivetésről a vállalat értesítendő, de ez az értesítés jogérvényesen történhetik az új fizetési meghagyásban is. Kb. Panaszosnak a felebbezésben előterjesztett kifogása az; hogy az új kivetés elrendeléséről a kir. a dó felügyelő végzósileg nem értesítette. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A kir. adófelügyelő az új követelésről 1926. évi november hó 27. napján kiadott és panaszos részére 1926. december hó 29. napján kézbesített fizetési meghagyásban értesítette a vállalatot arról, hogy a pénzügyminiszter új kivetést rendelt el. A helytelen kivetésre vonatkozó fizetési meghagyást panaszosnak 1925. évi augusztus hó 17-én kézbesítették. Az uj kivetés elrendeléséről szóló értesítés tehát két éven belül megtörtént és így megfelel az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 29. §-ának (2) bekezdésében előírt alaki kellékeknek, mert nem lehet akadálya annak, hogy ez az értesítés a fizetési meghagyással egyidejűleg és abban megtörténjék. Ugyanis, ha az értesítés megtörtént, az áj kivetés a két évi határidőn túl is — az elévülési időn belül — jogszerűen eszközölhető és ha a kivetés a két évi határidőn belül megtörténik, akkor külön értesítés kiadásának célja nincsen, mert az értesítés kiadásának célja csak az, hogy az adózó vállalatot a két évi határidőn belül értesítse arról, hogy az új adókivetés megindíttatott. Panaszos vállalat a két éven belül tudomást szerzett az új kivetés megtörténtéről, nem kifogásolhatja tehát jogosan azt, hogy az értesítés körül mulasztás történt. (11.525/1928. — P. sz. — 1928. nov. 28. — Pkjt. XI. 134.) 102. T. H. Ö. 43. §. A könyvelési müvelet által elért látszólagos nyereség adóztatása. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy a tárcájában levő értékpapírok értékelésénél könyvelési művelettel elért vagyonszaporulatot megadóztatták. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 13. §-ának 14. pontja azokat a határokat állapítja meg, amelyeken alól a vállalat a tárcájában lévő értékeket a társulati adó szempontjából nem értéikelheti. A vállalatnak természetesen joga van ezeknél magasabb értékeket is kimutatni, azonban törvényes rendelkezés hiányában nem igényelheti azt, hogy az ily módon elért nyereség az adóalapból levonásba hozassák. Panaszos vállalat azon az alapon igényli a megnyitó mérleggel szemben a tárcájában lévő részvényeknél mutatkozó vagyonszaporulat levonását, hogy a részvényeik beszerzési ára a záró mérlegben feltüntetett értéknél magasabb volt, tehát a kimutatott vagyonsza-