Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)
Általános kereseti adó, 43—45. 19 45. K. H. Ö. 2. §. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság által megváltott löld után a vételár kifizetéséig a volt tulajdonos részére adott szolgáitatás a hátralékos vételár után járó kamatnak tekintendő, amely után általános kereseti adót kivetni nem leliet. Kb. Az iratokból megállapítható, hogy az Országos Földbirtokrendezó Bíróság K. községben dr. W. B. ingatlanaiból mintegy 150 katasztrális holdat megváltott és azt a kérelmezőnek juttatta, mely ingatlanok a kérelmezőknek még 1923-ban tényleg át is adattak s azok vételára is megállapíttatott, azonban a vételár fizetésére a juttatottaknak halasztás engedtetett azzal, hogy ezak a vételár befizetéséig az ingatlanok után a nevezett dr. W. B.-nak haszonbért űzetni s egyúttal már az átadás idejétől kezdve tartoznak viselni az ingatlanok közterheit is, tehát ezen időpont óta az ingatlanok után járó földadót is már nem dr. W. B., hanem a földhöz juttatottak, mint új tulajdonosok fizetik és maga a haszonbér összege is már a felek közt megállapíttatott. Kétségtelen az, hogy a kérdéses ingatlanok már abban az időben, melyre a most vita tárgyát képező általános kereseti adó vonatkozik, már nem dr. W. B., hanem a földhöz juttatottak tulajdonát képezték, még ha ez a tulajdonjog az ő nevükre telekköny vileg be sem kebeleztetett és ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az ingatlanokról a juttatottak netán utóbb lemondanak, vagy őket azoktól az Országos Földbirtokíendező Bíróság netán utólag megfosztja, mert ez esetben az 1920. évi XXXVI. t.-c. értelmében az ingatlanok nem mennek át ipso jure a dr. W. B. tulajdonába, hanem azok felett az Országos Földbirtokrendező Bíróság fog rendelkezni. És kétségtelen az is, hogy a juttatottak által a dr. W. B. az ingatlanok után a vételár megfizetéséig évenként fizetendő összegnek „haszonbéreként való megjelölése jogilag nem helyes, mert a földtulajdonos (vagyis a jelen esetben minden egyes juttatott) által más harmadik személynek, akinek az ingatlanokra haszonélvezeti joga nincsen, fizetett összeg jogilag nem eshetik a haszonbér fogafma alá. Ez a fizetés, illetve az évente fizetendő összeg, tekintettel arra, hogy a vételár meg van állapítva, de annak megfizetése el van halasztva, a hátralékos vételár után járó kamatnak tekintendő. A kamatfizetésből folyó bevétel pedig az 1922. évi XXIII. t.-c. értelmében nem tárgya az általános kereseti adónak. De nincsen oly külön törvényes rendelkezés sem, melynek alkalmazásával a kérdéses bevétel az általános kereseti adó tárgyává lenne tehető. Mert az idézett 1922. évi XXIII. t.-c. 1. §-ának 9. pontja kereseti adó alá eső jövedelemként csakis az 1920. évi