Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)
10 Közigazgatási jog. törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterét, hogy a teljes szolgálati idejüket kitöltött mindazon tisztviselőket, akiknek a szolgálatban való visszatartásához a minisztertanács hozzá nem járult, haladéktalanul nyugalomba kell helyezni s felhívta a polgármestert, hogy ilyen irányban fegyelmi felelősség terhe alatt haladéktalanul intézkedjék és erről hozzá 30 napon belül tegyen jelentést. Ez ellen az intézkedés ellen irányul a panasz, amely az 1907. évi LX. t.-c. 1. és 2. §-ára van alapítva s amelyben a törvényhatósági bizottság azt vitatja, hogy a belügyminiszter intézkedése sérti a törvényt és a törvényhatóság törvényes hatáskörét. A szervezési szabályrendelet 29. §-a szerint ugyanis hivatalból való nyugdíjazásnak csupán a teljes szolgálati idő kitöltése alapján helye nincs. A városi tisztviselő ugyanis csak 65. életéve betöltése után helyezhető hivatalból nyugalomba. Nincs tehát joga a belügyminiszternek ahhoz, hogy a szabályrendelettel ellenkező intézkedést követeljen a polgármestertől és pedig annál kevésbé, mert a nyugalombahelyezés kérdésében nem a polgármester, hanem a törvényhatósági bizottság hivatott határozni. Egyébként is a 7000/1925. M. E. számú rendelet 8. pontja, amely a panaszolt határozat alapját képezi, a törvényhatóságokra nem vonatkozik s a közigazgatási bíróság 4165/1926. K. sz. ítéletében már megállapította, hogy az törvényerővel nem bírhat. A teljes szolgálati idejüket kitöltött városi közigazgatási tisztviselők kötelező nyugdíjazására vonatkozó szabályt az 5600/1925. B. M. számú körrendelet 16. pontja állította fel. E körrendelet törvényességét a törvényhatósági bizottság az 1907 : LX. t.-c. 6. §-ában meghatározott 6 hónapi határidőn belül panasszal nem támadván meg, azt a törvényhatóságra nézve kötelezőnek és panasszal többé meg nem támadhatónak kell tekinteni. Ebből következik, hogy ez a többé meg nem támadható körrendelet a bíróságra nézve is irányadó, minélfogva a bíróság annak törvényszerűségét vagy azt, hogy sérti-e a törvényhatóságnak törvényes hatáskörét, vizsgálat tárgyává nem teheti. Nem kétséges, hogy a panaszolt intézkedés az 5600/1925. B. M. számú körrendelet 16. pontján alapszik és csupán az abban foglalt rendelkzések végrehajtása céljából történt. Önként következik ebből, hogy ez az intézkedés sem támadható meg panasszal, mert ha az annak alapját képező körrendelet a törvényhatóságra nézve kötelezővé vált, kötelező a törvényhatóságra az annak végrehajtása érdekében tett intézkedés is. A panaszolt intézkedést ennélfogva sem törvénysértőnek, sem a törvényhatóság hatáskörére sérelmesnek nem lehet tekinteni. Ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. De nincs alapja a panasz ama részének sem, amely szerint a
