Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Büntetőjog konyhába kilökött és ott eszméletlenül a földre esett sértettet vádlott, valamint három másik társa a konyhában tovább is ütlegelték, majd pedig mind a négy vádlott megfogta sértettet és azt a kerítésen át az utcára kidobta. Vádlottaknak erre a cselekedetükre a m. kir. Kúria megítélése szerint még a téves hitük mellett sem volt már semmi okuk. E bántalmazást illetően a vádlottak a vélt jogos védelemre már nem hivatkozhattak. És ekkor már nem lévén ok a jogos védelemre, a vádlottak e védelem határainak menthető túlhágására sem hivatkozhatnak. A m. kir. Kúria a kir. törvényszékkel egyezően elfogadható* ténybeli alapot nem talált arra, hogy vádlottak akkor is, amikor a konyhában már eszméletlenül a földön fekvő sértettet még tovább is ütlegelték, majd pedig azt a kerítésen át az utcára kidobták, beteg barátjuk érdekében a védelem jogosságának téves védelmében cselekedtek volna. Ezért e jogellenes cselekedetükért a vádlottak büntetőjogi felelősséggel tartoznak és pedig a Btk. 306. §-a szerint azért, mert arra, hogy a vádlottak szándéka a sértett megölésére irányult, — a kir. törvényszék helyes okfejtése szerint nincs elfogadható alap; "viszont az kétségtelen, hogy a sértett halálát a vádlottak szándékos cselekvőképessége idézte elő. — De helyes a kir. törvényszéknek az a jogi következtetése is, hogy a vádlottak — a kir törvényszép által az irányban fehozott és kiemeltek szerint — erős felindulásban cselekedtek akkor, amikor a sértettet így bántalmazták. (K. II. 3046/1928. — 1929. IV. 24.) - BJT. LXXXI. 113. 367. Btk. 82. §. A magánjogi kérdések zavart volta a jogellenesség tudatát kizáró magánjogi tévedést idézhet elő. K. Tekintve azt, hogy a bűnper anyagából kitűnően adott viszonyok között a közös tulajdoni, a szerződési, a rendelkezési jog, továbbá a felmondás, annak el vagy el nem fogadására vonatkozó jogkör tekintetében a való tények a vádlottak védekezését teljesen kizáró, biztos alapot nem nyújtanak, nincs kizárva az a lehetőség, hogy a magánjogi kérdések zavart volta a vádlottak képzeletében oly jogosnak látszó felfogásra is nyújtott alapot, hogy eljárásuK törvényes. Már most, ha ez a felfogás téves is, a vádbeli bűncselekmény tényálladéka mégsem állapítható meg, mert kétségtelen, hogy a magánjogi tévedés kizárja a jogellenesség tudatát, és így a vádbeli bűncselekmény benső alkotó elemére: a szándékra, a m. kir. Kúria nem következtethet oly jogi bizonysággal, amilyen a bűnösség kimondásához okvetlenül szükséges. (Btk. 75. és 82. §.) ÍK. III. 6938/1927. — 1928. X. 2.)