Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Rendes bíróság hatásköre. Cselédügyek, 311—312. 127 zott, akinek munkaköre az 1876 : XIII. t.-c. 3. §-ának a) pontja értelmében vett magasabb előkészültséget s általában magasabb műveltséget nem tételez fel, a hatásköri bíróság gyakorlata szerint, gazdasági cseléd, akinek mind a leszolgált időre, mind a szerződési idő le nem szolgált részére irányuló bérkövetelése az 1907 : XLV. t.-c. 62. §-a értelmében az ott megjelölt közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, A közigazgatási hatóság hatáskörén nem változtat az a körülmény, hogy a felperes a gőzmozdony (lokomobil) kezelőkre és a gázmotorkezelőkre előírt képesítést is megszerezte. Az 1876: XIII. t.-c. 3. §-ának a) pontja ugyanis, amelyet az 1907 : XLV. t.-c. hatályában nem érintett, a cselédi minőséget nem azokra nézve zárja ki, akik tudományos előkészültséggel vagy ezt tanúsító oklevéllel bárminő munkára vállalkoznak, hanem azokkal szemben, akik tudományos előkészültséget s általában magasabb műveltséget feltételezhető, habár folytonossággal tartó szolgálatokat teljesítenek, még ha a különleges elméleti szakképzettséget tanúsító oklevéllel esetleg nem rendelkeznek is. Annak elbírálásánál tehát, hogy a szolgálatot vállaló, gazdasági cselédnek mikor nem tekinthető, nem az oklevél birtoka a döntő, hanem a vállalt munkakör. (Hb. 31. sz. — 1928. VI. 25.) 312. 1876 : XIII. t.-c. 1. §. és 1907 : XLV. t.-c. 1. §. Nem cseléd, aki háztartásban és gazdaságban, ahol lakást és élelmezést kap, nem kizárólagoasn dolgozik, hanem rendszeresen eljár harmadik személyekhez is napszámba. Hb. Mind a házi, mind a gazdasági cseléd szolgálata az 1876 : XIII. t.-c. 1. §-ából és az 1907 : XLV. t.-c. 1. §-ából kitetszően egyebek között a szolgálat folytonosságát, vagyis azt tételezi fel, hogy a szolgálatot vállaló munkaerejét állandóan és kizárólag a gazdának bocsátja rendelkezésére. A jelen esetben a felperes, aki az alperesnél (sógoránál) lakás és élelmezést kapott, nem csupán és nem főképpen az alperesnek háztartásában és gazdasága körül dolgozott, hanem rendszeresen eljárt harmadik személyekhez is napszámba, Minthogy ekként a felperes az ő munkaerejét nem bocsátotta teljes egészében s állandóan és kizárólagos módon az alperesnek rendelkezésére, munkaviszonya a cselédszolgálat folytonosságát nélkülözi. Ilyen körülmények között azonban a felperest a fentidézett törvényszakaszok értelmében cselédnek tekinteni nem lehet még pedig annál kevésbbé, mert ő maga is beismerte, hogy az alperes és felesége őt sohasem cselédként kezelték, hanem mint családtaggal bántak vele. De nem vonható a felek közti jogviszony a gazdasági munkaviszonyokat rendező egyéb törvényeknek rendelkezései alá sem, aminek következtében azt kell megállapítani, hogy a felperes és az alperes között csupán az álta-