Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

54 Pénzügyi jog. hát a 14. §-ban felsorolt tartalékalapokon kívül egyéb tartalékalapot adómentesen kezelni nem szabad. A szóban forgó tartalékalap a 14. §. (1.) bekezdésének 1—6. pontjai alatt felsorolt tartalékalapok közé nem sorozható és a (3.) bekezdés alapján adómentesnek azért nem minősíthető, mert ezen rendelkezés szerint azok a tartalékalapok adómentesek, amelyekre nézve a pénzügyminiszter rendeleti úton megengedi, hogy a vállalat adómentesen tartalékolhasson és a szóban forgó tartalékalapra nézve a pénzügyminiszter az 1925. évi december hó 5-én kelt 116.677/a. számú rendeletében kimondotta, hogy adómentesnek nem tekinthető és az adóköteles nyereséghez helyesen számíttatott hozzá. Panaszos azt vitatja, hogy a fent szám jelzett összeg mint effektív veszteség az adóalapból levonandó. A vállalat a korona elértéktelenedése folytán bekövetkezendő veszteségre tartalékolt. Az osztalék magyar korona értékben volt megállapítva, a ki nem fizetett osztalékok terhére tehát a korona romlása folytán egy könyvszerű veszteség állott elő arra az esetre, ha a vállalat azokat valorizált értékben köteleztetik kifizetni. Effektív veszteség, amely szám szerint pontosan megállapítható, az állandóan hullámzó könyvszerű veszteséggel szemben akkor áll elő, amely időpontban a valorizálás kötelezettsége beáll és a valorizálandó öszszeg folyósításra kerül. Az 1923/24. üzletév terhére effektív veszteség még nem mutatkozott, mert habár a valorizálás kötelezettsének a lehetősége az 1921. évi 33. t.-c.-be foglalt békeszerződés 231. §-a alapján fennállott, a valorizálás mérve és időpontja még teljesen bizonytalan volt és a tartalékolás mérve a valószínűségen alapult. Az effektív veszteség a döntő bíróságnak a panaszhoz hiteles másolatban csatolt és 1925. évi november hó 29-én kelt határozata alapján keletkezett és ha a szóban forgó tartalékalap a panaszban előadottak szerint az 1925/26. üzletévben a veszteség fedezésére lesz felhasználva, úgy nincsen semmi akadálya annak, hogy a már megagdóztatott tartalékalapból errre a célra felhasználandó összeg a H. Ö. 15. §. 4. pontja alapján az 1927. évi társulati adó megállapításánál a mérlegszerű nyereségből levonásba hozassék. Panaszos a II Ö. 13. §-ának 14. pontjához fűzött végrehajtási utasítás (3.) bekezdésére hivatkozással kéri a szóbanforgó tartalékalap adómentességének megállapítását. A felhívott rendelkezés külföldi valutára szóló tartozások értékeléséről rendelkezik, tehát a jelen esetben nem alkalmazható, mert a külföldi részvényesek osztalékkövetelése magyar koronákra szól. Ha külföldi valutára szólott volna, akkor a valorizálás kérdése nem merül fel és erre a célra tartalékolás nem történik. A tartalékolás a valorizálás lehetőségének a következménye volt és nem valamely külföldi valuta