Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Sárffy Andor - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 22. 1928-1929 (Budapest, 1930)

Társulati adó. 53 ha a kivetés során a kérdéses tárgyak használati idejének tartama megfeleő módon megállapíttatik. Panaszos azt sérelmezi elsősorban, hogy a királyi adófelügyelő a fellebbezésben előterjesztett kérelem dacára az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 14. §. (1.) bekezdésének 3 pontjához fűzött utasítás (7.) bekezdésében szabályozott eljárást nem folytatta le és a leírás megfelelő voltának megvizsgálása céljából a vállalattól felvilágosításokat nem kért és szakértőket nem hallgatott meg. A felhívott H. Ö. 14. §. (1.) bekezdésének 3. pontjához fűzött utasítás (5.) bekezdésében említett 10%-os határ nem azt jelenti, hogy a vállalat többet adómentesen leírni nem jogosult, hanem csak azt, hogy a pénzügyi hatóságok a 10°/o leírást egyelőre ne kifogásolják. Ha pedig a leírás 10°/o-ot meghalad, akkor azt minden esestben alapos vizsgálat tárgyává kell tenni a (7.) bekezdésben szabályozott eljárás szerint és pedig különösen abban az esetben nem mellőzhető a (7.) bekezdésben szabályozott eljárás, ha a vállalat annak lefolytatását a tényleges használati időtartam megállapítása céljából kifejezetten kéri. Az utasítás (5) bekezdésében felsorolt számszerű adatok a tájékoztatás jellegével bírnak és nem zárják ki azt, hogy a vállalat az azokat meghaladó leírás megfelelő voltát igazolja, mert a H. Ö. 14. §. (1.) bekezdésének 3. pontja szerint az értékcsökkenés címén eszközölt leírásnak vagy tartalékolásnak az elhasználás folytán előállott értékcsökkenéssel arányban kell állania és ezt a körülményt bizonyítani a vállalat jogosult abban az esetben is, ha 10°/o-on felül leírt. (10291—1926. — 1926 XII. 7. — P. sz.) Leírás és tartalékolás együttesen a tárgyak mérlegszerinti értékének 10%-ára rúghat: Kb. 20703/1925. P. sz. Gr. XX. 116. 99. T. H. Ö. 14. §. A háború alatt fel nem vett osztalékok valorizálására tartalékot adómentesen nem lehet létesíteni. Kb. A társulati adót illetőleg panaszos azt kifogásolja, hogy a háború alatt fel nem vett osztalék valorizálására a hitelezők számláján tartalékolt 174,065.472 K-t a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat a külföld részvényesei javára elkönyvelt háború alatt fel nem vett osztalékösszeget az 1923—24. üzleteredmény terhére a magyar korona romlásának megfelelően valorizálta, — vagyis egy látens tartalékot létesített, oly célból, hogy a külföldi részvényeseinek ki nem fizetett osztalékokat valorizált összegben fizethesse ki. Az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 14. §-a részletesen felsorolja azokat a tartalékalapokat, amelyek adómentesen létesíthetők, te-