Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

•62 Pénzügyi jog. 66. 200/927. P. M. sz. r. Az arányos bérnél kevesebbet az adóalap megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bért a házbirtokos a bérlő bizonyított kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt szállította le tartósan és megfelelően és ha a bérlő az elengedett bérkülönbözet fejében semmiféle ellenszolgáltatást nem teljesít és nem is tartozik teljesíteni. Kb. A panasz kizárólag azon alapszik, hogy a pénzügyigazgatóság a házadót nem a tényleges bérjövedelem alapján vetette ki, mert nem vette figyelembe, hogy az 5. sz. lakást a panaszos részvénytársaság vezérigazgatója évi 803 korona lakbére fejében kapja, hanem a lakás bérértékét, illetőleg 1917. évi alapbérét 1600 koronával vette számításba. A panasz alaptalan. Mert az 1927. évi 200. P. M. sz. rendelet 8. §. 1. bek. és az ehhez kiadott végrehajtási utasítás 1. bek. értelmében az arányos bérnél kevesebbet az adóalap megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bért a házbirtokos a bérlő bizonyított kedvezőtlen gazdasági helyzete miatt szállította le tartósan és megfelelően és ha a bérlő az elengedett bérkülönbözet fejében semmiféle ellenszolgáltatást nem teljesít és nem is tartozik teljesíteni. Minthogy a jelen esetben a panaszos részvénytársaságnál alkalmazott vezérigazgatónak lakbér fejében átengedett lakásról van szó, kétségtelen, hogy az arányosnál kisebb lakbér figyelembevételéről nem lehet szó. Azt pedig, hogy az adóalapul vett lakbér aránytalan volna, nem is állította a panaszos. 67. Házadó törlésének csak akkor van helye, ha a rendszerint bérbeadás utján hasznosított épületrész üresen áll, vagy évközben megüresedik. Ha azonban az illető épületrész csak bérlő nélkül van, de nem üresen áll, mert abban a panaszos bútorai bent vannak és azok a panaszos használatára, rendelkezésére állanak, a házadó nem törölhető. (Kb. 20.257,1925. P. sz.) Vagyonadó és jövedelemadó. (1920: XXIII. t.-c, 1916: XXXÍI. t.-c, 1909: X. t.-c.) 68. J. V- H. Ö. 5. §. Az 1907: III. t.-c.-ben megállapított adómentesség a jövedelemadóra nem vonatkoztatható. Kb. Az 1507. évi III. t.-c. 1. §-a az adómentességet kifejezetten a gyári üzem után járó egyenes állami adókra nézve mondja ki. Kétségtelen tehát, hogy ez a mentesség csakis az úgynevezett tárgyi adókra vonatkozik, a jövedelemadó pedig nem tárgyi, hanem személyi adó, mert a személyhez van kötve és akárhány kereseti forrásból legyen is a személynek jövedelme, egy összesített alap után egy összegben állapítandó meg, nem úgy, mint a régebbi kereseti adó, melyre nézve az 1875. évi XXIX. t.-c. 3. §-a kifejezetten kimondotta, hogy azon adóköteles, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg keresetadóval. Megerősíti ezt az álláspontot az a körülmény is, hogy az általános