Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

60 Pénzügyi jog. 59. H. H. Ö. 2. és 9. §. Sem a házadómentesség, sem a haszonérték kedvezményes megállapítása a kastélyszerü villaépületre nem terjeszthető ki. (K. 1927 febr. 11. — 26407 1926. — P.) 60. H. Ö. 6. §. A házadó a bérlőt még az esetben sem terheli, ha annak fizetését magára vállalta s így a kivetett adó ellen sem élhet ő jogorvoslattal. Kb. A felterjesztett adókivetési iratok és a panaszos cég fellebbezésében előadottak szerint a szóban forgó épület néhai Z. E, örököseinek tulajdonát képezi és panaszos azt bérben birja. Az 1925. évi H. Ö. 6. §-a szerint a házadó a házbirtokot közvetlenül terheli és annak tényleges birtokosa által fizetendő. Tényleges birtokosnak a tulajdonost, illetőleg a haszonélvezőt kell tekinteni. Az épület bérlője tehát a kincstárral szemben a házadóért még abban az esetben sem felel, ha bérbeadó és bérlő között olyan megállapodás létezik, hogy a házadót bérlő köteles fizetni. Az a körülmény tehát, hogy panaszos a házadó fizetésére magánjogi kötelezettséget vállalt, nem teheti őt a házadó alanyává és ezért a házadó mérve és jogossága ellen a jogorvoslat nem illeti meg, mert a bérlőt a bérbeadó meghatalmazottjának tekinteni nem lehet. (1927 szept. 2. — 6514/1927. — P. sz.) 61. H. H. Ö. 8. §. (4.) Az az összeg, melyet az uj bérlő a háztulajdonosnak egyszersmindenkorra azért fizet, hogy ez a régi bérlő által bérelt lakást az uj bérlő használatába bocsássa, a nyers bérjövedelemhez hozzászámítandó. Kb. Panaszos azt kifogásolja, hogy a 2,500.000 korona lelépési dij után házadót vetettek ki. Az 1925. évi 200/P. M. számú pénzügyminiszteri H. Ö. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a házadó alapja a nyers házbérjövedelem és a (4) bekezdés szerint a nyers bérjövedelmet mindannak az ellenszolgáltatásnak együttes összege alkotja, amelyet a bérlő a bérlettárgy használata fejében bér cimén leróni tartozik. A (4) bekezdéshez fűzött utasítás részletesen felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a nyers házbérjövedelemhez kell számítani és úgy ezen felsorolásból, valamint a 8. §. felhívott rendelkezéseiből értelemszerűen következik, hogy a házadó alapja az az ellenszolgáltatás, amelyet a bérlő a bérlettárgy használata fejében a háztulajdonosnak teljesíteni tartozik és az a körülmény, hogy ez az ellenszolgáltatás a szerződő felek között létrejött megállapodás alapján minő cimen fizettetik, az adókötelezettség szempontjából mellékes és döntő nem is lehet, mert nem a szolgáltatás elnevezése, hanem annak lényege és jogalapja dönti el azt a kérdést, hogy a szolgáltatás minő cimen illeti meg a háztulajdonost és házadó vagy kereseti adó alá tartozik-e. Az utasítás (1) bekezdésének 4. pontja szerint a meghatározott időtartamra szóló bérletnél az az összeg, amelyet a bérlő a házbirtokos részére a bérleti viszonyból folyólag egyszersmindenkorra fizet, a nyers házbérjövedelemhez számítandó. A panaszos által lelépési dijnak nevezett összeget az uj bérlő fizette a háztulajdonosnak