Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Belső elszámolás. 41 hivatal javára irta, s az ekként a magyar állam tartozásává vált összegnek és kamatainak megfizetésére az adóst felhívta. L. A. adós az elszámolás jogossága ellen azon az alapon, hogy ö a követelést már kifizette, előterjesztéssel élt, az előterjesztést azonban a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal 1927. évi február hó 9. napján hozott határozatával elutasította. L. A. ez ellen a határozat ellen panasszal nem élt, és így az jogerőssé és végrehajthatóvá vált. A nevezett adós ellen ez alapon vezetett végrehajtás sikerre nem vezetett, mert az adósnak lefoglalható vagyona nem volt. A m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal azon az alapon, hogy az adós üzletét 1927. évi február havában a ,,W. T." cégre ruházta át, az 1908. évi LVII. t.-c.-re való hivatkozással, az utóbb nevezett céget hivta fel a követelés kiegyenlítésére, a cég azonban az elszámolás és fizetési meghagyás ellen előterjesztéssel élt, amely előterjesztést a m. kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal, 1927. évi szeptember hó 22. napján hozott határozatával elutasította. A panasz ez ellen az elutasító határozat ellen irányul. II. A panaszosnak az a kifogása, hogy L. A, ügyvédjét, dr. Sz. A.-t a követelés elismerésére nem hatalmazta fel, nem alapos, mert a meghatalmazás szövege szerint, a meghatalmazás korlátozva nem volt, s abban L. A. r.rra vállalt kötelezettséget, hogy ügyvédjének lépéseit jóváhagyja. Az eljárás különben is arra irányult, hogy L. A, a követelést elismerje-e vagy nem. Az ebben az eljárásban korlátozás nélkül adott meghatalmazás, a dolog természete szerint, ki kellett, hogy terjedjen a követelés elismerésére is. De ettől eltekintve, a m, kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal a panaszos jogelőde ellen, ügyvédjének őt kötelező elismerése alapján, fizetési meghagyást bocsátott ki, amely ellen beadott előterjesztésben, a panaszos jogelőde nem is állítja, hogy ügyvédjének az elismerésre meghatalmazása nem lett volna, sőt az előterjesztés elutasítása tárgyában a hivatal által hozott s főként az elismerésre alapított határozat ellen, a panaszos jogelőde jogorvoslattal sem élt. Az tehát, hogy a panaszos jogelőde a szóban levő követelést elismerte, már jogérvényes megállapítást nyert. A L. A. részéről elismert tartozásáért pedig a W. T.-cég, mint amelyre L. A. üzletét átruházta, a kereskedelmi üzlet átruházásáról rendelkező 1908. évi LXVII. t.-c. 1. §-a értelmében, felelősséggel tartozik. Nem mentesítheti a panaszost a felelősség alól az a körülmény, hogy a L. A. könyveiben a szóban levő tartozás kifizetettként volt bejegyezve, mert a m, kir. felülvizsgáló és kiegyenlítő hivatal L. ellen az eljárást a tartozás összegének papirkoronában történt kifizetése és ennek a könyvekbe való bejegyzése után tette folyamatba s a L. elismerése is ezután történt, amit valamint azt, hogy L. a követelés megfizetésére jogérvényesen köteleztetett, az ügyre vonatkozó iratokból, valamint L.-nak és ügyvédjének meghallgatása utján, a panaszos a rendes kereskedőt terhelő gondosság kifejtése mellett, kétségtelenül megállapíthatta. Nem alapos a panaszosnak az a kifogása sem, hogy mivel ő az üzletet a hitelezőkkel kötött egyezség értelmében vette át, az 1908. évi LVII. t.-c.-en