Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Ö54 Szabadalmi jog. nem forognak. Egymagában az a tény pedig, hogy felperes találmányának szabadalmaztatása előtt az alperes szolgálatában állott s ez alapon alperes a szabadalmat már használta. Semmikép sem nyújt alapot az idézett t.-c. 12. §-ának az alkalmazására, hanem ez a tény az idézett t.-c. 6. §-a értelmében, még e törvényszakaszban kiemelt összes többi feltételek fennforgása esetén is csak arra jogosította volna fel az alperest, hogy a szabadalmi hatóság előtt a szabadalom engedélyezésének a megtagadását kérhesse. Ezeknél fogva alaptalan az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési biróság anyagi jogszabálysértéssel mondotta ki azt, hogy az alperest a szóbanforgó találmányra előhasználali jog meg nem illeti. Az 1875: XXXVII. t.-c. 17. §-a értelmében a szabadalmak a találmány befejezésétől számítandó 15 év tartamára adományoztatnak, a 8. §. szerint pedig a szabadalom tulajdonosa a szabadalom jogos fennállása egész idejére nyer kizárólagos jogot a találmány tárgyára. Ebből az következik, hogy a kizárólagos jog is a bejelentéstől illeti a szabadalomtulajdonost s ö a bitorlótól az 58. §-ban említett kártérítést ettől az időtől követelheti. Alaptalanul hivatkozik ezzel szemben az alperes az 1895. t.-c. 34. §-ára, mert ez a törvényszakasz csak a szabadalmi eljárás befejezéséig is szükséges ideiglenes oltalomról rendelkezik, nem nyerhet tehát alkalmazást ez a törvényszakasz a mostani esetben, amikor a szabadalom engedélyezése már megtörtént. A fellebbezési biróságnak ily értelmű döntése sem sérti tehát az anyagi jogot, miért is az erre vonatkozó panasz is alaptalan. (1927. dec. 6. P. VII. 2619/927.) 1065. 1895: XXXVII. t.-c. 12. §. Előhasználó jogának érvényesítése. K. Az 1895: XXXII. I.-c-nek az 1920: XXXVII. t.-c. 2. §-a értelmében a jelen esetben alkalmazandó 12. §-a szerint a szabadalom hatálytalan azzal szemben, aki a találiruinyt a magyar korona országainak területén még a szabadalom bejelentése előtt szabadalmi oltalom nélkül használta. Ennek a rendelkezésnek kétségtelenül az az értelme, hogy a régibb jogosult a találmányt a szabadalom fennállásának tartama alatt is és pedig feltétlenül használhatja, akár tudott a másikat illető szabadalomról vagy annak bejelentéséről, akár nem. Abból pedig, hogy az említett 12. §. a régibb jogosultat csak jogosítványának átruházásában korlátozza, de a találmány egyéb kihasználásában nem, nyilvánvaló, hogy a találmány használatára jogosult a találmány tárgyát korlátozás nélkül készítheti, használhatja és úgy közvetlenül, mint közvetve forgalomba hozhatja éppen úgy, mintha a találmányt nem ís védené szabadalom. Ezekből következik, hogy a régibb jogosult továbbeladója, aki az áruk forgalomba hozatalára való jogát a régibb jogosulttól származtatja, szintén jogosítva van a szabadalom tárgyának árusítására, a szabadalom tartama alatt is és abban az esetben is, ha a szabadalom bejelentéséről értesült. Mindezeknél fogva a felperest, aki a szabadalommal védett szelelő rosíákat a régibb jogosult D. Aladár párkánynánai gépgyárostól továbbeladás