Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Szabadalmi jog. végett megvette, az alperes szabadalma a rosták eladásában nem akadályozza s ezen nem változtat az, hogy D. Aladár párkánynánai gyári telepének területe a trianoni békeszerződés alapján más állam területéhez csatoltatott, mert akkor, amikor D. Aladár a rosták készítésére berendezkedett, a rostákat gyártotta és azokat részben felperes utján forgalomba hozta, az 1921: XXXIII. t.-c. 7. és 8. §-aiban nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 7200/1921. M. E. számú kormányrendelet szerint a trianoni békeszerződés még nem lépett hatályba s így D. Aladár gyártelepe még a magyar korona országainak területére esett; D. Aladár tehát az 1895: XXXVII. t.-c. 12. §-ának értelmében a találmány régibb jogosult belföldi használójának tekintendő. (1926. máj. 11. — P. IV. 3469/925.) 1066. Szabadalmazott találmány ipari hasznosítását tárgyazó szerződéstől a szabadalom tulajdonosa elállhat, ha a másik íél a szerződést nem teljesíti. K. A fellebbezési bíróság az okiratok magyarázatára vonatkozó szabályoknak (Kt. 265., 266. §§.) megfelelően fejtette ki azt, hogy a felek valódi szarződési akarata nem adásvételi ügylet létesítésére, hanem a felperes találmányait képező gyógyszerkülönlegességek gyártási s forgalombahozatali jogának az alperesre leendő átruházására, az alperesé pedig ezen jogok megszerzésére irányult; és a per összes adataira kiterjeszkedő szorgos mérlegeléssel s felhozott indokaihoz képest helyes jogi következtetéssel s okfejtéssel állapította tv.eg azt. hogy a peresfelek az 1921. évi október hó 24-én kelt okiratok váltásával a köztük 1921. évi február hó 15. napján kelt Aa. alattiban létesült i:£yletet kívánták fenntartani és nem emiek helyébe lépő, uj tárgyú s uj jogalapon nyugvó jogviszonyt létesíteni; s hogy a peresfelek közt nem az okiratokban felsorolt gyógyszerkülönlegességekre vonatkozó íeperesí tulajdonjog átruházását célzó adás-vételi, hanem azoknak csupán az alperes által Itendö gyártásának s forgalomba hozatalának jogát átruházó u. n. jogkihaszíiálási ügylet jött létre. Helyesen minősítette a fellebbezési bíróság a felek közti ügyletet jogkiiiasználási ügyletként azért is, mert nem lehet feltételezni, hogy a felperes a 'Különlegességek tulajdonjogát adja el alperesnek anélkül, hogy ennek ellenében a neki járó végleges ellenszolgáltatást, a vételárat a maga részére biztosítsa. Már pedig mindkét okiratból az adásvételi ügyletnek egyik kelléke, az áru ellenértékeként jelentkező vételárnak meghatározása hiányzik. A felperesnek a különlegességek után alpereshez befolyó bruttó jöveJelem 10%-ában való részesedése is csak jogkihaszr.álási ügyletre mutat s ez — a gyártás kötelező időtartamának megállapítása nélkül — vételárnak azért nem minősíthető mert amennyiben alperes a gyártást s forgalomba hozatalt bármikor megszüntetné, úgy alperes ingyen vagy egyedül az alperestől függő ellenszolgáltatásért jutna tulajdonjoghoz s felperes teljesen az al! eres önkényének volna kiszolgáltatva, ami pedig józan életfelfogás mellett a felperes ügyleti akarata nem lehetett. A fellebbez ési bíróság Ítéletében megállapított további tényállás sze-