Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

638 Váltójog. 1035. Tilos és semmis megállapodásban vállalt kötelezettség biztosítására adott váltó biróilag nem érvényesíthető. K. A kir. Kúria elfogadja a fellebbezési bíróságnak azokat az Ítéleti indokait, amelyek szerint a felperes által képviselt hitelezők és M. J. között létesült nem vitás megállapodás az 1916. évi V. t.-c. 2. §-a szerint tiltott volt és a jelen esetben irányadó 4070/1915. M. E. sz. rendelet 50. §-a értelmében is semmis. A felperes által annak megállapítására ajánlott bizonyításnak mellőzésével, hogy a kényszeregyezségi adós I. r. alperesnek a felperessel létesített megállapodás időpontjában mi volt a vagyona s ez az összes hitelezők követeléseire hány százalékban nyújthatott fedezetet, a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, mert a felperes által képviselt hitelezőknek nyújtott külön előny erre való tekintet nélkül megállapítható abból, hogy az ő javukra a kényszeregyezségben meghatározottnál rövidebb fizetési idő köttetett ki s hogy a többi hitelezőkkel szemben az ő követelésüknek 50%-a váltóval s a II.—V. r. alperesek váltónyilatkozataival biztosíttatott. Minthogy pedig a tilos és semmis megállapodásban vállalt kötelezettség biztosítására adott váltó az anyagi jog értelmében nem érvényesíthető, a váltókereset, illetve visszkereset elutasítása jogszabályt nem sért. (1927 szept. 13. — P. VII. 1000/927.) 1036. Vt. 102. §. Óvásfeltételi idő megtartása nem érvényességi kellék. Ha tehát az adós az ellen nem tiltakozott és érdemben nyilatkozott, az óvás hatályosan vétetett fel. K. A fellebbezési bíróság helyes okfejtése alapján magából az óvás tartalmából kétségtelenül megállapítható, hogy az óvás a Vt. 41. §-ának megfelelően, a lejárat napján déli 12 óra után vétetett fel s így csak az a kérdés volt elbírálandó, hogy szabálytalannak tekintendő-e az óvás amiatt, mert a Vt. 102. §-a ellenére nem az ott előirt időben vétetett fel. Az állandó bírói gyakorlat értelmében a Vt. 102. §-ában az óvásfeltétel idejére nézve foglalt korlátozás nem érvényességi kellék és csak annak javára szolgál, aki ellen a váltócselekmény teljesítendő; ha tehát az óvatolt személy nem tesz kifogást az ellen, hogy a váltó 2 óra előtt mutattatott be, sőt azzal, hogy az óvatoló személy felszólítására érdemben nyilatkozott — az óvásnak a törvényben előirt időhatáron kívül való felvételébe beleegyezett — az óvás hatályosan vétetett fel. Megfelel tehát az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az óvást hatályosnak mondotta ki. (1927 nov. 11. — P. 497/927.) 1037. Óváslevél tévedése (megbízott ügyvédnek váltóbirtokosként szereplése) nem hat ki a váltói legitimáció kérdésére. K. A fellebbezési bíróság a per összes adatainak a Pp. 270. §-a szerinti tüzetes mérlegelésével joghatálysértés nélkül állapította meg marasztaló ítélete alapjául szolgáló tényállásként azt, hogy dr. K. J. nem mint a kereseti váltók birtokosa, hanem a váltóbirtokos felperes megbízottjaként járt el az