Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Fuvarozási ügylet. Kt. 393—433. §§. 619> Nem helytálló tehát az alperesnek az ezzel ellenkező értelmezése és erre az értelmezésére alapított az a felülvizsgálati támadása, hogy mivel a felperes férje a maga iparigazolványa alapján nem a saját áruját, hanem a felesége áruját adta fel uti poggyászként, szállításból kizárt áru feladásának esete forog fenn, amiből folyólag a Vüsz. 96. §-a alapján az alperes vasutat kártérítési felelősség nem terheli. Nem alapos az alperesnek az ő vétkes gondatlanságát megállapító Ítéleti döntés ellen emelt felülvizsgálati panasza sem. Az állandó birói gyakorlatban kialakult anyagi jogi szabály szerint ugyanis az uti poggyászként való szállításra feladott tárgyaknak a feladástól a kiszolgáltatásig a vasúti közegek közvetlen felügyelete alatt kell állaniok, már pedig az alperes maga adja eiő felülvizsgálati kéremében, hogy a felperes uti poggyászát nem poggyászkocsiban, hanem a személyvonat végére akasztott közönséges teherkocsiban, tehát olyanban szállította, amelyben a forgalmi szabályzat szerint vasúti alkalmazott nem tartózkodik az pedig tényként van megállapítva, hogy a rendeltetési állomáson a vasúti alkalmazottak egy része az utasok kérésére az uti poggyászoknak a vásártérre szállítása körül segédkezvén, szolgálati helyét a vasúti kocsik kirakodása közben elhagyta; másrészt pedig a poggyászaikat kereső utasokat a vasúti alkalmazottak magába a vasúti kocsiba is beengedték és megengedték nekik, hogy a poggyászaikat maguk keressék ki, úgy hogy megvolt annak a lehetősége is, hogy a poggyászokhoz idegen egyén is hozzáférhetett. A dolog ilyen állása mellett a keresetben megjelölt útipoggyász elveszése tehát, akár menetközben, akár a rendeltetési állomásra való megérkezése után történt, mindenesetre csakis a köteles felügyelet elmulasztása, tehát a vasúti közegek vétkes gondatlansága miatt volt lehetséges. Ennek megállapításával tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt nem sértett. — A Vüsz. 35. §-ának 2-ik bekezdése világosan kimondja, hogy vétkes gondatlanság esetén a kártérítésnek legmagasabb összegre való korlátozása a vasút részéről nem érvényesíthető, következésképpen az adott esetben alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra, hogy ő kártérítési felelősségének legmagasabb mértékét a Vüsz. 35. §-ának első bekezdése értelmében uti poggyászoknál 680 pengőre korlátozta. — Alperesnek idevonatkozó támadása tehát szintén alaptalan. (1928 márc. 16. P. IV. 7-72/928.) 1008. A fuvardíj utánfízetési igényre nem áll az egy évi elévülési idő akkor, ha a feladó ezt az igényt elismerte. Ha ez az elismerés külföldi valutában kifejezett összegre vonatkozik, az utánfizetendő fuvardíj is a külföldi pénznemben egyenlítendő ki. (K. 1927 jan. 26. — P. IV. 3143 926.) 1009. Ha a feladó az áruját a vasúti kocsiba úgy rakja be, hogy nemcsak az árut, hanem az egész kocsit ponyvával befedi, minélfogva abba a kocsiba más áru nem rakható be, a vasút jogosítva van az igénybevett kocsi fuvardiját a tényleges súlyért, de legalább ötezer klgr. suly alapulvételével felszámítani. (K. 192T febr. 14. — P. IV. 9072 926.)