Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Bizományi ügylet. Kt. 368—383. §§. 615 0 feltételek mellett van jogosítva a bizományos az árut eladóként maga szolgáltatni, a bizományba vett árukat pedig vevőként megtartani. Feltehető tehát, hogy a törvény ezen intézkedésével szemben a felek a fellebbezési bíróság ítéletében idézett zárdékot azért tartották szükségesnek, — hogy az ebben foglalt megállapodással a bizományost a fentiek szerint csak feltételesen megillető jogot egyrészt feltétlenné tegyék, másrészt a záradékban foglalt azzal a kikötéssel, hogy alperes e jogát „azonnali készpénzfizetés ellenében" gyakorolhatja, — a vételár fizetésének esedékessége és a vételár mikénti törlesztése tekintetében támadható vitát megelőzzék. így alaptalannak jelentkezik a záradék értelmezésére vonatkozó az a fellebbezési bírósági indokolás, hogyha a felek a kérdéses záradékban csupán azt akarták volna kifejezni, miszerint alperes a mindenkori limitárakon az épületfát 1921. évi december 31-ig átveheti, úgy a záradékra szükség sem volt. A nem vitás tényállás szerint a bizományi ügylet létesültekor az alperes által bizományi eladásba vett faáruk egység- (limit-) árát a felperes visszavonásig meghatározta, ezeket azonban utóbb visszavonta és lényegesen (100 százalékkal) felemelte s így az ár kijelölése következtében alperes ugyanoly árakon veheti az árukat, mint aminőket ezen szerződés alapján a felperes szabhat, a felperes szabta limitárak melyikének alkalmazása tekintetében tehát csak az az idő mérvadó, amelyben alperes önszerződőként fellépett s illetve e jogát felperessel szemben gyakorolta. A további irányadó tényállás szerint az alperes a felperes által a B. alatti 1921. évi szeptember hó 20-án kelt levél kapcsán közölt áremelés után trtesítette felperest arról, hogy saját számlájára kívánja a még eladatlan árut átvenni. A kifejtettekhez képest a korábbi árak visszavonása után alperes a korábbi alacsonyabb árak igénybevételével önszerződő félként fel nem léphetett, hanem annálfogva is, hogy alperes, mint bizományos, a megbízó érdekeit még akkor is követni tartozik, ha azok saját érdekeivel ellenkeznek, csupán a felperes által meghatározott és pedig utóbb megállapított magasabb egységárak mellett vehette át azokat saját számlájára. Ezek szerint a bizományi szerződésre vezetett záradék azon kitételének, hogy „ezen szerződésben foglalt árakon" áll jogában alperesnek az árut átvenni — helyes értelme az egység- (limit-) árak visszavonására s egyébként már az eladási bizományi jogügylet természetéből is a megbizót illető ár meghatározási jognak kitörlésére tekintettel, nem az, hogy az eredetileg megszabott (alacsonyabb) egységárak az alperes saját számlájára való átvétele esetén akkor is irányadók, ha felperes ezeket az árakat időközben visszavonta s felemelte, hanem az, hogy a bizományi szerződés kiegészítő részét képező felperesi egységár megállapítás alperesre is kihat s alperes is önszerződő jogát csupán a mindenkor a felperes részére szerződésileg biztosított ármegállapítási jogának gyakorlásával meghatározott egységárak mellett gyakorolhatja. Ez ilyetén értelmezés helyessége mellett szól az is, hogy ellenesetben a bizományi szerződés teljesítése kizáratnék, amennyiben alperes a felemelt árakon a harmadik személyeknek való eladást azáltal volna jogosítva meg-