Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

616 Kereskedelmi jog. hiúsítani, hogy szemben a harmadik személy által fizetendő uj, magasabb egységárakkal, alperes mint önszerződö bizományos a régi, alacsonyabb árakon a maga részére tarthatná meg az árut, ami nyilván felperes érdekét sértené, viszont alperest előre számba sem vehetett vagyoni előnyhöz juttatná. Az alperes által vitatott előny biztosításának kizárt volta mellett szól a bizományi ügyletnek meghatározott időre, 1921. évi december hó 31. napjáig történt megállapítása is, ami nyilván az alperes részére az önszerződési jognak adásával csak azért történt, hogy a felek közt létesült ügyletből kifolyó végleges elszámolás és az eladatlan áruk visszaadása lehetőleg elkerültessék. Ezekhez képest alapos a felperesnek a záradék téves értelmezése miatt emelt panasza. Amellett, hogy nem vitás a peres felek között az, hogy alperes az alacsonyabb egységárak számbavételével a vételárat kifizette, nem vitás az sem, hogy ezen s a magasabb egységárak közti különbözet összege 912.088 korona, úgy az sem, hogy alperes önszerződési jogát 1921. évi december hó 22-én gyakorolta és e jogát csak azonnali készpénzfizetés ellenében gyakorolhatta. Következőleg alperes a 912.088 koronányi vételárat 1921. évi december hó 22-én tartozott volna felperesnek készpénzben megfizetni. Ettől a naptól kezdve terheli felperest — a fizetési késedelem következményeként járó késedelmi kamaton felül — az a kötelezettség, hogy megtérítse a felperesnek a korona romlása folytán eredő vagyoni hátrányt annálfogva, hogy alperes vételár fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Minthogy pedig a hitelezőt a gazdasági okokból bekövetkezett koronaromlás miatt a valorizáláshoz való jog, tekintet nélkül annak érvényesítési időpontjára, azon időponttól illeti meg, amelyben az adós a tartozás megfizetésében indokolatlanul késedelmessé válik, az alperesi késedelem beálltának időpontjául s így a valorizáció kezdőpontjául 1921. évi december 22. napja volt ugyan megállapítandó, de mert általános közgazdasági viszonyok következményeként jelentkező s nem kizárólag az alperes késedelmére visszavezethető koronaromlás hátrányai egyedül alperesre nem háríthatók, másrészt pedig felperes azzal, hogy e per megindításával évekig késlekedett, maga is okot szolgáltatott arra, hogy követelésével késedelmesen, leromlott koronákban kapja meg s nem volt figyelmen kivül hagyható az sem, hogy alperes ezt az összeget jogos alap nélkül használhatta; alperes méltányosan csak az azóta felmerült értékkülönbözet 50 százalékának fizetésére köteleztetett. Az állandó gyakorlat szerint a követelésnek habár nem teljes, de a tényleges fizetés napjára átértékelten történt megítélése esetén az 1923. évi XXXIX. törvénycikkben meghatározott kárkamat megítélése helyt nem foghat. (1926 nov. 25. — P. VII. 1357/926.) Szállítmányozási ügylet. (Kt. 384—392. §§.) 1003. Kt. 385. §. A szállítmányozó felelős, ha kifogás nélkül átvette az árui, amelynek kellő megvizsgálása módjában állt s így az áru átvételekor hibátlannak vélelmezendő.