Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Vétel. Kt. 336—358. §§. 613 eladónak jogállásával abban a tekintetben, hogy épúgy, mint az eladó, az utólagos teljesítésre a Kt. 354. §-a értelmében határidőt kérhetne. Nem alapos tehát az alperesnek az — egyébként nem is kért — utólagos teljesítési határidővel kapcsolatban előterjesztett felülvizsgálati panasza. Ugyanebből az okból nem áll meg a budapesti áru- és értéktőzsdeáru üzleti szokásainak 70. §-ára alapított felülvizsgálati panasza sem, mert e szakasz rendelkezése a 65. §-éval összevetésben csak a késedelmes eladó elleni követelés elenyészését állapítja meg arra az esetre, ha azt a másik fél a szerződésszerű teljesítési határidő lejártát követő 90 nap alatt birói uton nem érvényesíti; az eladó kezese elleni követelésre azonban e szabály ki nem terjed. Nem alapos végül az alperesnek az amiatt emelt felülvizsgálati panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság kártérítésben marasztalta, jóllehet kezesi nyilatkozatának világos szövege szerint az eladónak csak szerződési kötelezettségeiért vállalt szavatosságot és így csupán teljesítéssel tartozik, kártérítéssel azonban nem. A kezesség terjedelme ugyanis a főkötelezettség mindenkori terjedelme szerint igazodik abban az esetben is, ha a főkötelezettség a főadós késedelmének következtében módosul. Minthogy pedig a főadós kötelezettsége a nem vitás tényállás szerint késedelmének következtében a felperesnek az ezzel kapcsolatban gyakorolt választása szerint most már nem teljesítésre, hanem kártérítésre nézve áll fönn; nem sértette meg az anyagi jogot a fellebbezési bíróság az alperesnek az összege szerint nem vitás kártérítésben marasztalásával. (1927 szept. 15. — P. IV. 619.) Bizományi ügylet. (Kt. 368—383. §§.) 1001. Kt. 368. §. A bizományi ügylet jogi ismérve egyedül az, hogy valaki megbízásból a saját nevében más részére köt ügyletet, ami mellett közömbös az, hogy a bizományi áruk fix áron való vétele a szerződés szerint kiköttetett. K. A m. kir. Kúria mindenekelőtt annak a kérdésnek az elbírálását találta eldöntendőnek, hogy létezett-e a felperes és a vb. G. M. között bizományi viszony s ha igen, származott-e a megbízó felperes részére személyes igény a bizományi viszony keretében történt vétel tárgyának követelése tekintetében? Nem támadta meg alperes a fellebbezési bíróságnak a most említett okiratok tartalma alapján megállapított s ítéletének 1—3. pontjaiban foglalt ténymegállapítást sem, mert idevonatkozólag is csak azzal érvelt, hogy a B. •/. alattiban foglalt nyilatkozatokból vb. bizományosi minőségét és az áitala azok alapján kötött ügyletek bizományi jellegét megállapítani nem lehet. Ilyen körülmények között, arra való tekintettel, hogy alperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott abban a tekintetben, hogy a B—E alattiak felperesnek és vb.-nak nem a bennük lefektetett s azokból megállapítható akaratát, hanem valamely más, színlelt megállapodásukat tartalmazná: helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint felperesnek a