Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi ügyletek. Kt. 258—319. §§. 595 nében visszaszolgáltatni; mire a nevezett bank a tartozás kifizetését megtagadta. Jogszabály, hogy a zálogadó a tartozását csak úgy tartozik lefizetni, ha a zálog neki egyszersmind visszaadatik. Az alperes azonban ennek a kötelezettségének nem felelt meg és ekként hitelezői késedelembe esett; aminek következménye az adott esetben az, hogy az értékpapírok visszaadása nélkül a felperes sem tartozott a tartozását kiegyenlíteni. Ezzel szemben súlytalan alperesnek az osztrák devizarendeletre fektetett az az érvelése, hogy miután ez a rendelet abban az időben a Bécsben levő értékpapíroknak a külföldre való kivitelét eltiltotta, ez okból ő a bécsi üzletében levő felperesi papírokat Budapesten nem szolgáltathatta kí. Súlytalan pedig azért, mert alperes a felperestől az egész tartozás kifizetését Budapesten követelte és így viszont a felperes is jogosan követelhette, hogy az összes zálogtárgyak ugyancsak Budapesten adassanak neki vissza; de ettől eltekintve a 2/F. alatt catolt osztrák devizarendelet 17. §-ából megállapíthatóan a kiviteli tilalom nem is volt feltétlen, amennyiben az osztrák devizaközpont ez alól indokolt esetben kivételt tehetett; — alperesnek tehát módjában állott a devizaközpont engedélyét megszerezni, — ezt azonban alperes a megállapított tényállás szerint meg sem kísérelte. Minthogy ezek szerint a zálog értékesítésének törvényi előfeltételei az alperest illetően a zálogul lekötött értékpapíroknak alperes által 1925. évi március 6-án és 9-én történt eladása idejében nem voltak meg: az alperesnek az a ténye, amellyel a felperes értékpapírjait eladatta, — jogszerűtlennek minősül. A jogszerűtlen eladás pedig alperesre azzal a kötelezettséggel jár, hogy az előbbi állapotot állítsa helyre. , A kifejtettekre tekintettel nem sért tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint alperest a felperes kereseti kérelmének megfelelően az értékpapírokat terhelő fenti két tartozási összeg kifizetése ellenében az alsóbircsági ítéletekben megjelölt értékpapírok kiszolgáltatására kötelezte. (1928 ápr. 11. — P. IV. 6311/927.) 972. Kt. 306. §. Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyilt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, birói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy felek ebben irásbelileg meg nem állapodtak. (Kt. 306. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés utján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű uí megtartása esetén elérhető lett volna, a zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse. K. I. E. Oszkár felperes a Magyar K. Részvénytársaság alperes ellen 38*