Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

596 Kereskedelmi jog. az utóbbinál letétbe helyezett 240 drb Angol-Magyar bank részvény kiadása iránt a budapesti kir. törvényszéknél keresetet indított. Ebben a perben az alperes egyebek közt azzal is védekezett, hogy a felperes a közte és az alperes megbízottai közt folytatott tárgyalások rendén azt a kijelentést tette, hogy ő nem törődik többé a részvényeivel, csináljon azokkal,azt, amit akar, adja el azokat és törlessze ebből felperes tartozását. Minthogy pedig az alperes a felhatalmazással élt és a részvényeket el is adta: felperes a szóbanforgó részvények kiadását tőle nem követelheti. A kir. törvényszék az alperesnek ezt a védekezését bizonyítva látta és ezen az alapon a felperest részvények kiadására irányuló keresetével elutasította. A budapesti kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Kúria 1924. évi május hó 9-ik napján P. IV. 572/15. 1924. szám alatt hozott végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta. Határozatának indokolásában kiindulva abból, hogy az alperes részéről vitatott fenti megállapodásnak a jogi tartalma az, hogy az alperes tartozásának kiegyenlítése céljából a felperes szóbanforgó értékpapírjaiból magát bíróság közbenjötte nélkül a papírok eladása utján, lényegileg tehát a Kt. 305. §-a szerinti kereskedelmi zálogjog érvényesítése utján kielégíthesse, — a m. kir. Kúria kimondotta, hogy ,,az alperesnek az a védekezése, hogy a felperes beleegyezése alapján ő a zálogul lekötöttnek tekintendő értékpapírokat bíróság közbenjötte nélkül eladta és ennélfogva azokat kiadni nem tartozik, megállható alappal azért nem bir, mert a Kt. 305. és 306. §§-ai értelmében az értékesítés ezen módjához csak írásbeli megállapodás esetében van a hitelezőnek joga. Az a jogalap tehát, hogy az alperes az 1918. évi március 4-én tartott értekezlet eredményekép szerzett jogosítvány értelmében adta el a szóbanforgó papírokat, a kereset elutasítására alapul nem vehető, — egyéb irányban pedig az ügy elbírálás tárgyává nem tétetvén és tényállás meg sem állapíttatván — a fellebbezési bíróság ítélete feloldandó volt. II. R. Károly és neje felperesnek T. Gazdasági takarékpénztár részvénytársaság alperes ellen a zalaegerszegi kir. törvényszéknél keresetet indítottak, amelyben az alperest azon az alapon, hogy a nála felperesek által zálogul lekötött 10 darab Magyar Általános Kőszénbánya részvényt — írásbeli megállapodás hiányában — bírói közbenjárás nélkül, tehát a Kt. 306. §-ának rendelkezése ellenére adta el, az elől említett részvények visszaszerzésére kérte kötelezni. A kir. törvényszék a kizárólag a részvények visszaszerzésére irányzott keresetet elutasította. A győri kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta, felpereseknek ez ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét pedig a m. kir. Kúria 1926. január hó 20-ik napján P. IV. 1465/15. 1925. szám alatt kelt ítéletével elutasította. A kúriai Ítélet indokolása szerint ugyanis: „Kereskedelmi zálogjog esetében ahhoz, hogy a zálogtartó hitelező magát a zálogból birói közbenjárás nélkül kielégíthesse, a Kt. 306. §-ának világos rendelkezése szerint a felek Írásbeli megállapodására van szükség. Kétségtelen, hogy, amennyiben a hitelező ily Írásbeli megállapodás hiányában a zálogot mégis bírói közbenjárás mellőzésével adja el, ez az eljárás szabályellenes, Ez a