Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

28 Alkotmányjog. kötelezettsége azonban nem jelenti azt, hogy a jóváhagyás megadása kerül a miniszter diszkréciós jogkörben jár el, mert a felülvizsgálati jog terjedelmét — a vármegyei háztartás ujabb szabályozása mellett is — mindaddig az 1883: XV. és 1886: XXI. t.-cikkben megnyilvánult alapelvek határolják, amig uj vármegyei szervezeti törvény azokban változást nem létesít. Amennyiben tehát a vármegye határozata valamelv tételes jogszabály érvényesülését szolgálja: a jóváhagyás nem lehet diszkréció kérdése. Olyan törvényes jogszabály nincs, amely a vármegyéket általában, vagy S. vármegyét különösen arra kötelezné, hogy tisztviselőit természetbeni lakásokkal ellátni tartoznék s így a vármegyének az az elhatározása, hogy az adott lakásokért ellenértéket követel — tételes jogszabályba nem ütközik. Ellenben a vármegyék háztartásáról szóló, az 1924: IV. t.-cikk alapján kiadott 160.224/924. B. M. számú körrendelet 3. §. 1. bekezdésében kifejezett rendelkezés van arra, hogy a rendszeresített állásokra megválasztott, kinevezett vagy felfogadott vármegyei alkalmazottak rendszeres állandó illetménye (fizetés, lakáspénz, családi pótlék, hadipótlék) — az államkincstárt terhelik A törvény erejével biró hatályos jogszabály értelmében tehát a vármegyei állandó alkalmazottaknak lakáspénz-járandóságait az államkincstár fedezi, s ez alól az általános rendelkezés alól a jogszabály semmiféle kivételt nem állapít meg. így nem tartalmaz a körrendelet semmi olyan rendelkezést, hogy a vármegye által nyújtott természetbeni lakások esetében az államkincstár kötelezettsége az illető alkalmazottak lakáspénzei arányában csökkennék. Igaz, hogy a miniszter által felhívott 62.000/904. B. M. számú Utasítás 3. §-a, nemkülönben az 5600/924. M. E. számú rendelet I. fejezet 9. pontja azt a rendelkezést foglalja magában, hogy azok, akik természetben kapnak lakást: lakáspénzre igényt nem tarthatnak. Ezek a jogszabályok azonban csakis a közszolgálati alkalmazottak egyéni jogigényét szabályozzák a lakáspénz tekintetében; az egyéni jogigényeknek a szolgálatadó és az alkalmazott közötti jogviszony keretében történt ez a szabályozása pedig nem érinti a vármegye és az államkincstár közötti jogviszonyt s az e jogviszonyból folyó kötelezettségeket sem. Ez utóbbi jogviszony keretében az államkincstár kötelezettségét félreértés nélkül megszabja az 1904: X. t.-c. 14. és 15. §§-ai és az idézett körrendelet 3. §-ának 1. bekezdése, melyek értelmében minden állandó illetményt az államkincstár tartozik viselni, a vármegye kötelezettsége viszont adva van az 1920: XXVII. t.-c. 2. §-ában és a körrendelet 3. §. 2. bekezdésében azzal, hogy az állandó illetményeken kivül eső minden egyéb háztartási kiadás fedezése a vármegye kötelessége. Ezek szerint S. vármegye határozatából kifolyólag, az államkincstárra háruló tehertöbblet viselésére való kötelezettség már beníoglaltatik az összes állandó illetmények tekintetében törvény által megszabott kötelezettségben; az pedig, hogy a vármegye e kötelezettségből folyó jogát a természetbeni lakást élvező tisztviselőkre vonatkozóan eddig nem érvényesítette — a törvényes kötelezettség elenyésztét nem eredményezi. Mindezeket összefoglalva, meg kelleti állapítani, hogy S. vármegye