Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

24 Alkotmányjog. rüség szempontjából panasszal támadhassa meg. (1928. márc. 27. — 923,1928. — K. sz.). 4. 1907: LX. t.-c, 1927: V. t.-c. 49. §. A belügyminiszter 42.200/1927. B. M. sz. körrendeletében foglalt az a rendelkezés, hogy a jövőben a városi tisztviselők a magánfelek érdekében végzett hivatalos munkáért a magánfelek részéről díjazásban nem részesülhetnek, nem sérti sem a törvényt, sem az önkormányzati testület törvényes hatáskörét. Kb. Az 1927: V. t.-cikknek az önkormányzati testületek háztartása hatályosabb ellenőrzéséről szóló részének végrehajtása tárgyában a m. kir. belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg 42.200/1927. B. M. sz. alatt körrendeletet bocsátott ki, amelynek II. része D. fejezetének 19. bekezdésében a következő rendelkezés foglaltatik: „Városi tisztviselő semmi esetre sem részesíthető külön járandóságban olyan módon, hogy annak az illető tisztviselő részére való közvetlen kiszolgáltatására magánfelek köteleztessenek. Ha egyes városi tisztviselőt a magánfelek érdekében végzett hivatalos munkáért (pl. helyszíni kiszállásért, szerződések készítése és egyéb ügyészi munkákért, műszaki eljárásokért stb.) a jogszabályok értelmében díjazás illet, a magánfelektől járó dijakat a város közpénztárába kell befizetni és az ily módon befolyó összegekből az illető tisztviselőket a számadási időszak végével átalányösszegszerü méltányos jutalomban lehet részesíteni." A körrendelet eme része ellen irányul a törvényhatósági bizottság részéről beadott és az 1907: LX. t.-c. 2. §-ának b) pontjára alapított panasz. A körrendeletnek ezt a részét a belügyminiszter anélkül, hogy erre törvényes felhatalmazása lenne, hatályon kivül helyezi Gy. szabad királyi város kormányhatóságilag jóváhagyott 261/1905. kgy. sz. szervezési szabályrendeletének 113. §-át, amely szerint ,,perenkivüli ügyekben a magánfelektöl az ügyész a közgyűlés által megállapítandó dijakat szedheti". Az 1886: XXI. t.-c. 3. és 11. §-ai szerint ugyanis a törvényhatóság belügyeiben önállóan intézkedik, a 77. §. pedig hatáskörébe utalja a szervezési szabályrendelet megalkotását. Nincs tehát törvényes joga a belügyminiszternek ahhoz, hogy rendeleti uton az érvényesen létrejött szabályrendelettől eltérő szabályokat állapítson meg, amint ez már a közigazgatási bíróság 11638/1913. K. és 1366/1927. K. sz. Ítéletében megállapítást is nyert. Ezen a jogi helyzeten nem idézett elő változást az 1927: V. t.-c, különösen pedig annak 49. §-a sem, amely szabályozza ugyan az önkormányzati tisztviselők illetményeit, de egyedül és kizárólag a törvényhatóság és a tisztviselő közötti viszonylatban a takarékos gazdálkodás biztosítása céljából s ekként a 49. §. rendelkezései a tisztviselő és a magánfél közötti jogviszonyra nem terjedhetnek ki. A belügyminiszter álláspontja ezzel szemben az, hogy a 42.200 1927. B. M. sz. körrendelet teljes egészében, tehát annak megtámadott része is az 1927: V. t.-cikknek az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló részén, a megtámadott része pedig e törvény 49. §-án alapszik. Nem uj és a szervezési szabályrendeletektől eltérő jogszabály, ki-