Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Kereskedelmi jog. pességét el nem érte. A szabálytalanul történt elbocsátás pedig a nyugdijszabáiyzat szerint őt meg nem illető nyugdij kártérítésként való követelésére ielperest nem jogosította fel annál kevésbbé, mert nem vitás, hogy felperes az alperessel szemben fennálló szolgálati viszonyának tartama alatt a Nemzeti Kaszinóban fizetéses és egész tevékenységét betöltő állást vállalt, szolgálatát alperesnél újból elfoglalni vonakodott és ismételten nyugdíjazását kérte; ezzel pedig kifejezést adott annak, hogy a teljes tiz szolgálati év betöltéséig alperes szolgálatában maradni nem kiván. Ilyen körülmények között a nyugdij megítélése anyagi jogszabályt sért. E helyett azonban kártérítés címén megilleti felperest az a végkielégítés, melytől alperes jogellenes eljárása folytán elesett, és amely őt a szolgálati és fegyelmi szabályzat 38. §-a értelmében akkor is megillette volna, ha alperes neki a szolgálatot a fentemlített magatartása miatt felmondja. Ez a végkielégítés nem az 1910,1920. M. E, sz. rendelet 9. §-án, hanem a fentidézett szolgálati és fegyelmi szabályzat 38. §-án alapszik és minden megkezdett szolgálati év után 2—2 havi fizetést tesz ki, mely azonban legfeljebb egy évi fizetésig terjedhet. Az ekként számitásbá jövő tiz év után felperesi 10X2 = 20 havi fizetés helyett egy évi fizetése, vagyis 12X726.000=8,712.000 K illeti meg, ugyancsak az 1924. február 28-án jegyzett 0.0130 értékben, ami a mai 0.00725- értékre átszámítva, 15,507.360 K-át, azaz 1240 P 60 fillért tesz ki. (1927. jun. 24. P. II. 8687/926.) 881. Utazó, aki hozzájárul ahhoz, hogy munkaadója vidéken való utaztatását a kedvezőtlen gazdasági viszonyok következtében beszüntesse és irodában teljesítsen szolgálatot és az utazási jövedelem elmaradásáért havi kárpótlási összeget fogadott el, utóbb nem igényelheti, hogy munkaadója a felmondási idő alatt újra állandóan utaztassa és a munkaadó ama ténye, hogy e kérelmét megtagadta, rögtöni hatályú kilépésre a munkavállalónak jogot nem adott. (K. 1926. jan. 10. P. II. 6394 926.) Nyugdíj, végkielégítés, özvegyi ellátás, 882. A közvetlenül a gyártásnál foglalkoztatott és csak a mérnökök rendelkezéseit végrehajtó, nem szellemi, hanem testi munkát végző gyári alkalmazottak még akkor is, — ha havi fizetésben és úgynevezett gratifikációban is részesülnek, és ha a hosszabb gyakorlat által szerzett tapasztalati ismereteik révén bizonyos fokig a többi munkás fölött is állanak, — csak iparossegédeknek, nem pedig iparvállalati tisztviselőknek minősülnek, végkielégítésre igényük nincs. (K. 1928. jan. 19. P. II. 5905 927.) 883. Nincs oly törvényes rendelkezés, mely a munkaadót ha arra magát szerződésileg nem kötelezte, magánjogi szolgálati jogviszonyból folyóan arra kötelezné, hogy az alkalmazottjának nyugdijat fizessen. A munkaadó tehát a nyugdíjszolgáltatás feltételeire és mérvére is az alkalmazottaival szabadon szerződhe-