Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Képviselőválasztás megtámadása. 13 ivekre ráirta, őket panaszjoguktól meg nem foszthatja, a névszerint kifogásolt 15 egyént panaszjoggal biró panaszosnak kellett tekinteni. Nem lehetett figyelembe venni a védőnek a D. J.-re, E. I.-néra és V. M.-ra vonatkozó kifogását sem, mert a két első fel van véve a választói névjegyzékben s így nem lehet róluk azt állítani, hogy nem létező személyek. A névjegyzékben szereplő 73 éves V. M. pedig, aki a panaszt aláirta, nem lehet azonos azzal az 1886. évben született V. M.-al, aki Kanadába vándorolt ki. De nem volt figyelembe vehető az E. I.-ra, D. M.-ra és D. M.-néra vonatkozó az a kifogás sem, hogy a nevezettek kétszer irták alá a panasziratot, mert bár igaz, hogy a panaszíraton több ilyen névaláírás van, de viszont a választói névjegyzék szerint E. I. nevü választó 4, D. M. nevü 6, D. M.-né nevü pedig 8 van. Abból tehát, hogy ezek a nevek többször előfordulnak a panasziraton nem következtethető az, hogy egy és ugyanaz a személy irta alá többször is a panasziratot. S. J.-t illetőleg megállapítható, hogy a választói névjegyzékben két ilyen nevü egyén van felvéve. Az egyik napszámos, a másik pedig földmives. A panasziratot a földmives irta alá, Sz. A.-ra pedig a napszámos szavazván, világos, hogy a földmives S.-nek panaszjoga kétségbe nem vonható. Az igaz, hogy G. Józsefné nevü választó nem szerepel a névjegyzékben ámde a panaszt 355. tétel alatt a névjegyzékbe felvett G. J.-né irta. alá. Az ő panaszjogára emelt kifogás tehát nyilván tévedésen alapszik. Ami végül T. P. és Sz. I. ellen emelt kifogást illeti, igaz, hogy a 48. és 49. alatti nyilatkozatokat aláirt hasonnevű egyének kijelentik, hogy ők nem irták alá a panasziratot, ámde kétségtelen, hogy a panasziraton szerepel ez a két név s a bírói hitelesítési záradék bizonyítja, hogy az valóban T. P.-tól és Sz. I.-tól ered. Ezzel szemben tehát az említett kél nyilatkozat annál kevésbbé vehető figyelembe, mert a névaláírások összehasonlítása alapján megállapítható, hogy azok nem egy és ugyanazon kéztől erednek. Ezek szerint tehát a védiratban kifogásolt 49 panaszló között csupán 21 olyan van, akinek nincs panaszjoga. Ha tehát elfogadható volna is a megtámadott képviselő ama számítása, hogy a panaszt aláirt 516 egyén közül csak 436 van felvéve a választói névjegyzékbe, a panasz visszautasítására e számítás mellett sincs törvényes alap. A névjegyzékben kétségtelenül felvett 436 panaszló között ugyanis csak 21 olyan van, akinek panaszjoga nincs s ekként a panaszjoggal biró panaszlók száma 415-öt tesz ki. A váci választási kerületben felvett 8126 választó 5%-a 406 lévén, világos, hogy a kétségtelenül panaszjoggal bíró panaszlók száma az összes választók 5%-át meghaladja. Figyelemmel ennélfogva arra, hogy az 1925: XXVI. t.-c. 106. §-a szerint a választást a választóknak panaszjoggal biró 5%-a jogosult megtámadni, a védiratban felhozott alaki kifogások elutsítása mellett az ügyérdemi tárgyalását kellett elrendelni. II. Érdemleges tárgyalás. Az ügy érdemi tárgyalásán a panaszlók előadták a panasziratban foglaltakat s a panasziratban megtámadási okok gyanánt felhozott tényállásokat több tekintetben az 1925: XXVI. t.-c. 119. §-ára hivatkozással kiegészítették és a panasziratban meg nem jelölt uf