Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Törvénykezési illeték. 121 a kereset felemelésének nem minősíthető. (Kb. 1927 márc. 9. — 15375,1926. — P. sz.) 263. A részítélet és a végitélet illetéke egy perben együttvéve nem lehet nagyobb, mint ha az ügyet egy végítélettel döntötték volna el. Kb. Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a kiszabás alapjául szolgált végitéletben a pertárgy értéke 5,000.000 koronában meg van határozva s így ezt az értéket kell az 1914: XLIII. t.-c. 32. §-a értelmében is az illetékkiszabás alapjául venni. Minthogy azonban az 1914: XLIII. t.-c. 36. §-a második bekezdésében foglaltak alapján a részitélet és végitélet illetéke egy perben együttvéve nem lehet nagyobb, mint ha az ügyet egy végitélettel döntötték volna el, ebből pedig az következik, hogy az adott esetben, amikor a részitélet és végítélet együttesen vonatott kiszabás alá, az illetéket is egy összegben és pedig annál inkább is a végitéletben meghatározott érték után kell megállapítani, mert az átkért bírósági iratokból is megállapíthatóan a végitéletben kitüntetett 5,000.000 korona érték nemcsak a végitélettel érdemi elbírálás alá vont 1 drb. tehénre, hanem az egész per tárgyára vonatkozik s minthogy ez az 5,000.000 korona érték az 1923. évi június havára (ítélethozatal) megállapított 2100-as viszonyszám mellett való átszámítással 2380 koronának felel meg aranyban, ami szintén igazolja, hogy az 1 drb. tehén értéke nem lehet, a panaszos által fizetendő illetéket 2380 koronáról 3%-kal = 71 korona 40 fillérben (arany) kellett és lehetett csak megállapítani. (11.239/926. P.) 264. 1914: XLIII. t.-c. 54. §. 111. szab. 94. §. Csődönkivüli kényszeregyezségi eljárásban a bélyegilletékért az ügyvéd csak kezességgel tartozik. Kb. A panaszostól, mint ügyvédtől, a G. S. ügyében általa másodízben beadott kényszeregyezségi kérvény hiányos felbélyegzése miatt követeltetik az egyszeres és felemelt illeték. Minthogy a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás az 1410/M. E. 1926. sz. kormányrendelettel nyert szabályozást és így ez nyilvánvalólag nem tartozik a polgári perrendtartással szabályozott birói eljárások közé: az 1914. évi XLIII. t.-c. 54, §-ában foglalt ama rendelkezés, amely szerint a polgári perrendtartással szabályozott birói eljárásban a bélyegben lerovandó illetékekért elsősorban a felet képviselő ügyvéd felelős, alkalmazást itt nem nyerhet, ennélfogva ez esetben az illetékszabályok 94. §-ának 3. pontjában foglalt amaz általános rendelkezés alkalmazandó, amely szerint mindazok, akik más nevében a hatóságoknál valamely bélyegköteles beadványt benyújtanak, a bélyegilleték lerovásáért — a 89. §. d) pontjában megjelölt személyeknek, azaz azoknak, akiknek érdekében a beadvány benyujtatott, elsősorban való lerovási kötelezettsége mellett, — másodsorban érvényesíthető kezességgel tartoznak. Miért is e rendelkezésnek megfelelően meg kellett állapítani, hogy a panaszossal, mint meghatalmazottal szemben a jelen esetben csupán a kezesség érvényesítésének van helye akkor, ha a kiszabott