Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

114 Pénzügyi jog. halála előtt egy éven belül adták. (Kb. 1928 jan. 24. — 1647/ 1927. — P. sz.) 231. 1920: XXXIV. t.-c. 70. §. Az özvegy csak az özvegyi jog kielégítése fejében átvett vagyontárgyak értékétől s nem az egész hagyaték haszonélvezetének értékétől tartozik örökösödési illetéket fizetni, mert megfelelő törvényes szabályozás hiányában az a birói gyakorlat fejlődött ki, hogy az özvegyi jog mikénti kielégítése tekintetében az özvegy és örökösök között létrejött megegyezés kétszeres vagyonátruházást tartalmazónak akkor sem tekinthető, ha az özvegy özvegyi jogának kielégítéséül nem haszonélvezetet, hanem ingók vagy ingatlanok teljes tulajdoni jogát kapja, s hogy ilyen esetekben az özvegy csak az általa átvett tárgyak értékéről tartozik örökösödési illetéket fizetni. (Kb. 1927. okt. 5. — 591/1927. — P. sz.) 232. 1920: XXXIV. t.-c. 75. §. Az életbiztosítási kötvényen alapuló követelési jogot az örökhagyó a biztosítási szerződés megkötésével megszerezte s igy az halálakor mint tulajdona örökösödési eljárásnak tárgya. Az ipari baleset következtében kifizetett kártérítésre ellenben a követelési jogot az örökhagyó életében nem szerezte meg. Az épen halálának ténye által keletkezett s igy elhalálozása időpontjában tulajdonában, hagyatékában voltnak nem tekinthető. Ennek pedig okszerű következménye az, hogy a kártérítési követelésre jogosított a kártérítés összegéért örökösödési illetékkel nem tartozik. (Kb. 1927. jan. 8. — 22432/1926. — P. sz.) 233. 1920: XXXIV. t.-c. 80., 84. és 85. §. Ha az apa a haszonélvezetet azzal a teherrel örökli, hogy kiskorú gyermekének eltartásáról, neveléséről és minden életszükséglettel való ellátásáról gondoskodni tartozik, ennek a kötelezettségnek értékét a haszonélvezet értékéből le kell vonni. (Kb. 1926. ápr. 16. — 8700/927. — P. Pkjt. VIII. 134.) 234. Örökség haszonélvezeti jogának fenntartásával való íovább átruházása esetében nem az örökségről való feltétlen lemondás, hanem az örökség elfogadásával egyidejűleg annak további átruházása történt, miért is az örökségi illeték ennek megfelelőleg rovandó ki. (Kb. 10.711/1927. P. sz. Kpj. Dt. XX. 24.) 235. 1920: XXXIV. t.-c. 81. §. Ha a férj a végrendelettel neki szánt örökséget gyermekével történt megállapodás alapján nem fogadta el, törvényes öröklés esete állott be s az örökös gyermek nem másnak lemondása, hanem saját leszármazói jogán vált örökössé és igy az 1920. évi XXXIV. f.-c. 81. §-a az illeték megszabására nem alkalmazható. (Kb. 1927 jan. 4. — 687 1926. — P. sz.)