Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

102 Pénzügyi fog.^ nincs. Mert kétségtelen, hogy igy a vállalat, valamint az alkalmazott is az utóbbi munkateljesítményének ellenértékébe belekalkulálja a fizetett, illetve kapott munkabéren kivül azt is, hogy még élelmezési vagy ruházati cikkeket is ád, illetve kap. Természetes azonban, hogy ennek az eszmei résznek kiszámítása alig, leküzdhető nehézségekkel járna. A forgalmi adót megállapító hatóság tehát azzal a tényével, hogy az adó alapjául a munkateljesítmény ezen eszmei részének kiszámítása helyett a cikkeknek a panaszos cégek által fizetett beszerzési árát vette, mely beszerzési ár semmi esetre sem lehet nagyobb a munkateljesítménynek ezen cikkekért szolgáltatott eszmei része értékénél, a panaszosokkal szemben nem járt el hátrányosan, e miatt tehát ők panaszszal nem élhetnek. Már most tehát csak az a kérdés, hogy a panaszosok által ezen cikkeknek az alkalmazottak részére kiszolgáltatása a panaszosok önálló kereseti tevékenysége körében történt-e? Panaszosok szénbányászattal foglalkoznak. Minden tevékenységük, mely arra irányul, hogy szént bányásszanak, tehát az is, hogy a szénbányászathoz munkásokat szerezzenek és hogy azok munkáját abból a célból, hogy ők maguk a kibányászott szénből maguknak bevételt érjenek el, igénybe vehessék, ami nem történhetik anélkül, hogy a munkásokat meg is fizessék, a panaszosok önálló kereseti tevékenysége körében történik. Az a kérdés, hogy magánál a cikkeknek a munkások részére juttatásánál panaszosok érnek-e el hasznot, vagyis, hogy a cikkekért nagyobb értékű munkateljesítményt kapnak-e, mint amennyiért ők a cikkeket beszerezték, az ügy eldöntésére befolyással nem bir. A kifejtettekből kétségtelen, hogy itt nem a munkabér utáni forgalmiadó kivetése történt (1921. évi XXXIX. t.-c. 29. §. 3. bekezdés), hanem az az eset forog fenn, midőn az adó alapjául szolgáló ellenérték nem pénzösszegben, hanem munkateljesítményben van megállapítva (id. t.-c. 32. §. 2. bekezdés). (1927. jun. 3. — 6738/1924. — P. sz.) 173. Forgalmiadó visszamenőleg azon az alapon, hogy az egyességileg megállapított adóalap a panaszos tényleges bevételeinek meg nem felelt, panaszos terhére utólagosan elő nem irható. (Kb. 15.971/1926. P. sz.) 174. Hogy az idegen valutában kikötött vételár a váltó átvételekor fennálló koronaértékhez képest — később, a korona árfolyamának javulása folytán, kisebb összegben nyert kiegyenlítést, nem nyújt alapot arra, hogy a lerótt forgalmiadő is ehhez mérten leszállíttassék. (Kb. 487/1926. P. sz.) 175. Aki az őt terhelő negyedévi forgalmiadót a megszabott idő alatt valóban befizette és csupán a vallomási iv benyújtásával késedelmeskedett, nem adópótlékkal, hanem szabályellenesség címén pénzbírsággal sújtandó. (Kh» 19.430,1925. P. sz.),