Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

Általános forgalmi adó. 1H1 tehát azt nem a gyáros, hanem a termelő fizeti. (Kb. 1927, nov. 11. — 11.563 1925. — P. sz.) 170. Saját üzemben használhatatlanná vált vasanyagoknak ócskavasként eladása nem forgalmi adóköteles. (Kb. 16.063 1926. P. sz. Kpj. Dt. XX. 17.) 171. Az áruszállítás (árueladás) forgalmi adókötelezettségére abban az esetben, ha ugyanannak az árunak ismételt átruházásáról van szó, nincs befolyással az, hogy az áru maga természetben nem ment át minden egyes szerzőnek tényleges birtokába. (Kb. 6744/1926. P. sz. Kpj. Dt. XIX. 88.) 172. 1921: XXXIX. t.-c. 32. §. Bányavállalat által munkásainak kiszolgáltatott élelmiszerek és ruházati cikkek ellenértéke általános forgalmi adó alá esik. Kb. A jelen ügy elbírálásánál ügydöntő az a kérdés, hogy panaszos cégek akkor, mikor munkásaiknak élelmiszereket és ruházati cikkeket szolgáltattak: bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység keretében ingó testi dolgok tulajdonjogát visszterhesen ruházták-e át. Bármily módon fejlődött is ki az a szokás, hogy nagyobb vállalatok élelmiszereket és ruházati cikkeket nagyban vásárolnak és azokat a maguk alkalmazottjainak kicsinyben szétosztják és bármily álláspontot foglaltak is el azzal a kérdéssel szemben a megszűnt munkásügyi panaszbizottságok, a mai általános jogállapotok mellett kétségtelen, hogy midőn most a kérdéses vállalatok ily cikkeket habár azzal a célzattal is, hogy azokat alkalmazottaiknak juttassák, beszereznek, ezzel a beszerzéssel — történt a vétel csere vagy bármely jogszerző cimen — a kérdéses ingó testi dolog tulajdonjogát maguknak szerezték meg, mert ők egyeztek meg azzal, akitől a beszerzés történt, az árura é9 annak ellenértékére nézve, saját nevükben jártak el és vállaltak minden kockázatot, tehát az alkalmazottjaik megbízottjainak nem tekinthetők. Ebből folyik az is, hogy midőn ezeket a cikkeket a vállalatok elhasználás végett alkalmazottjaiknak átadták, ezzel azok tulajdonjogát az alkalmazottakra átruházták. Ez az átruházás pedig visszterhesen történt. Mert bár kétségtelen, hogy a vállalatok azzal, hogy nagyban és valószínűleg a legelső forrásból és azonnali készpénz fizetés mellett való vásárlás gazdasági előnyeivel megszerzett cikkeket az ezen előnyökből támadt minden haszonszerzésről való lemondás mellett juttatták az alkalmazottaknak, ezeket oly előnyös helyzetbe juttatták, amily előnyös helyzetet a maguk erejéből megteremteni nem tudtak volna, mégis kétségtelen, hogy a cikkeket nem ingyenesen, nem merő liberálitásból, sőt még csak nem is az átadásnál az alkalmazottak által fizetett igen csekély pénzösszeg ellenében juttatták az alkalmazottaknak, A valódi ellenértéknek az alkalmazottak által a vállalatok részére szolgáltatott munkateljesítmény vagyis az alkalmazottak összes munkateljesítményének az az <eszmei része tekintendő, amely rész a kifizetett munkabérrel még honorálva