Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

HU Pénzügyi jog. Nem ügydöntő az, hogy a kérdéses cseretelepek nem önálló jogalanyok, hanem csak a panaszos részvénytársaságnak expoziturái, mintegy fiókjai vagy helyi ügynökségei, mert az idézett rendelet 5. §-ának (2) bekezdése épen azt mondja, hogy a cseretelep részére őrlés olyan, mintha idegen őrleménykereskedő részére teljesített őrlés lenne, miből világos, hogy maga a rendelet is abból indult ki, hogy a cseretelep a malomra nézve nem idegen jogalany, hanem annak üzleti szervezetéhez tartozik. És nem ügydöntő az sem, hogy a panaszos az őrleményt a cseretelepnek sem el nem adta, sem azzal el nem cserélte, mert az idézeti rendelet 5. §-ának í, pontja már magában véve a cseretelepre szállítást, illetve cserélést, tehát azt a ténykedést, hogy a malom a cseretelepnek őrleményt szállít, — ami különbözik attól a másik üzleti tevékenységtől, hogy a cseretelep az így hozzáküldött őrleményt harmadik személyeknek eladja, vagy azokkal elcseréli már magában is, minden föltétel nélkül az 1921. évi XXXIX. t.-c. 30. §-a alá eső és a rendes kereskedelmi forgalom körébe tartozó kereseti tevékenységnek minősíti. (1927 nov. 11. — 21.074/1926. P. sz.) 146. 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. A belföldön összevásárolt árunak külföldön levő bizományosokhoz elárusítás végett történő elszállítása általános forgalmi adókötelezettséget megállapító visszterhes átruházásnak nem tekinthető. Kb. A panaszos az iratokból megállapítható tényállás szerint Wienben és Frankfurtban bizományi raktárakat tart fenn és az odaszállított és ott eladott liszt és egyéb termények vételárából folyt be az adó alá vont bevétel. Az adózó e két bevételi tételnek forgalmi adómentességét azon a cimen igényli, mert ezek külföldön folytatott kereseti tevékenységből származnak, a pénzügyi hatóság pedig az adót azért követeli, mert a tételeknek adómentességét a panaszos cég az 1921. évi 130.000. sz. Utasítás 100. §-ában előirt módon, vámbejelentési okmányokkal nem igazolta. A panasz alapos, mert azáltal, hogy a panaszos cég a részint kül-. részint belföldön összevásárolt áruit külföldön levő bizományosaihoz elárusítás végett elszállította, az 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. (2) bekezdése szerint adókötelezettséget megállapító visszterhes elidegenítés még nem történt, az csak a külföldön jött létre akkor, amidőn a bizományosok panaszosnak ott tárolt áruit külföldi vevőknek elárusították. Minthogy pedig a hivatkozott törvénycikk 29. §-ának (1) bekezdése értelmében csak a belföldön folytatott kereseti tevékenység adóköteles, a külföldön fekvő árunak ottani bizományosok utján külföldre történt eladása nem tekinthető belföldön folytatott kereseti tevékenységnek, ezért a követelt általános forgalmi adó törlését el kellett rendelni. (1927 szept. 1, — 11213 1925. — P. sz. 147. 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. Szabadalmazott gépeknek gyártás céljára, dijazás ellenében való használatba adása oly visszterhes szolgáltatás, mely az 1921: XXXIX. t.-c. 30. §-ánck 3. bekezdése értelmében általános forgalmi adó tárgya. (Kb. 1928 jan. 26. — 2322/1927. — P. sz.)