Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

88 Pénzügyi jog. 141. 1921: XXXIX. t.-c. 29. és 30. §. A kéményseprőnek község által kifizetett kéményseprési dijai általános forgalmi adó alá esnek. Kb. A kéményseprőmesteri foglalkozás kétségtelenül önálló ipari tevékenység, amelyből, mint munkateljesítésből, eredő minden bevétel — tekintet nélkül a munkateljesítésért járó ellenérték megállapításának és fizetésének módozataira — az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29. és 30. §-ai értelmében általános forgalmi adó alá esik. Az önálló kéményseprőiparos által végzett kéményseprési munka egyedül azért, mert a kéményseprési dijak közérdekből, a tüzrendészeti érdekek védelme szempontjából, hatóságilag vannak megállapítva és azokat a lakóktól nem közvetlenül a kéményseprők szedik be, hanem maga a község és a kéményseprési dijakat a teljesített kéményseprési munka ellenértéke gyanánt maga a község fizeti ki a kéményseprők kezéhez; nyilvánvalóan még nem tekinthető olyan tevékenységnek, amelyet a kéményseprőmesterek nem mint önálló iparosok, hanem mint községi alkalmazottak végeznek, mert a panaszosok kétségtelenül nem községi alkalmazottak és a kémények kiseprésének munkáját bár hatóságilag megszabott és az egyesek helyett a község által fizetett dijak ellenében teljesítik, de ezt a munkát önálló kereseti tevékenységük keretében és annak egyik részeként végzik. Ennélfogva az ezért kézhez vett ellenszolgáltatás, mint önállóan űzött ipari kereseti tevékenységből eredő bevétel, jogosan vonatott általános forgalmi adó alá. A panaszosok forgalmi adófizetési kötelezettségét nem érinti az a körülmény sem, hogy a községi pénztárból felvett összegek után II. fokú illetéket róttak le, mert ez a pénz átvételéről kiállított elismervények után fizetendő nyugtailletéket és nem a munkateljesítésre vonatkozó megállapodás után lerótt ügyleti illetéket jelent, tehát ez a lerótt illeték az említett törvénycikk 37. §-ának 14. pontja értelmében az általános forgalmi adóval kapcsolatban figyelembe vehető nem volt. (1927 ápr. 29. — 9416/1926. — P.) 142. 1921: XXXIX. t.-c. 29—30. §. Ha a hagyaték kezelésével megbizott egyik örökös a hagyatéki ingóságokat önkéntes árverésen eladta, a befolyt vételár után ált. forgalmi adót követelni nem lehet. Kb. Minthogy az áruk eladása nyilvánvalóan nem keresetszerüan űzött kereskedelmi tevékenység keretében történt, hanem örökölt vagyontárgyaknak a hagyatéki vagyon könnyebb szétoszthatása céljából eszközölt értékesítését jelentette minden keresetszerüség és kereseti célzat kizárásával: a befolyt vételári összeg után lerótt és a lerovástól számított hat hónapon belül tartozatlan lerovás cimén visszakért forgalmi adó visszatérítését, tekintettel az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29., 30. és 55. §-aiban foglalt rendelkezésekre, el kellett rendelni. (1927 máj. 6. — 10510/1926. — P. sz.) 143. 1921: XXXIX. t.-c. 29—31. §. Városi tiszti főügyésznek szolgálati viszonyából folyólag folytatott perekből származó jövedelme általános forgalmi adó alá nem esik.