Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 21. 1927-1928 (Budapest, 1929)

76 Pénzügyi jog. nem kifogásolta. A panaszos vállalat azonban alapítási költség cimen számolta el, illetve irta le azt a 45,000.000 koronát is, amelyet a győri kir. adóhivatalhoz intézett és azt 11.004/1925. szám alatt iktatott bejelentése szerint ,,a Győrvidéki Mezőgazdák Szövetkezetének ezen üzletág átengedéseért" ingyen részvényekben adott. Ugyanis a nevezett szövetkezet a részvénytársaságba készpénzbeni betét gyanánt terményosztályát hozta be és a részvénytársaság alapszabályainak 7. §-a szerint ezen betét egyenértéke a részvénytársaság alaptőkéjének 10 százalékában, vagyis 45,000.000 koronában állapíttatott meg. Alapítási költség az a kiadás, amely a vállalat alapítása körül felmerül, ami a vállalatra nézve veszteség, mert vele szemben vagyontétel nem keletkezik. A szóbanforgó 45,000.000 korona tehát tévesen minősíttetett a panaszos vállalat részéről alapítási költségnek, mert az alapító anyaintézetnek adott ingyen részvények a természetbeni betét (az alapító szövetkezet terményosztálya) ellenértékét képezték és az apport ellenértéke alapítási költségnek nem minősíthető, mert a vállalatra nem veszteség. A vállalat tehát azt az értéket irta le, amelyet az alapító szövetkezet természetbeni betéte —a terményosztály — képvisel, ez a leirás pedig az 1925. évi 400/P. M. számú pénzügyminiszteri H. Ö. 14. §-ának 3. pontjában adómentesen engedélyezett értékcsökkenési leírásnak nem minősíthető és ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1927 máj. 17. — 17.836/ 1926. — P. sz.) 103. Azon a cimen, hogy a vállalat csak az egyszerű könyvvitel szerint vezeti számadásait, nem szabad becslés utján megállapítani a társulati adóalapot, mert a társulati adóról szóló törvény alapelve az, hogy a vállalat a valóságos jövedelem után fizessen adót, azon jövedelem után, amelyet számadásai igazolnak. — Az egyszerű könyvvitel rendszere mellett vezetett könyvek is alkalmasak a nyereség kinyomozására és ezért nem szabad becslés utján megállapítani az adóalapot azon a cimen, hogy a vállalat nem a kettős könyvvezetés szabályai szerint vezeti számadásait. (Kb. 7621 1926. P. sz.) 104. H. Ö. 45. §. Nincs helye annak, hogy oly esetben, midőn a vállalat valamely tartalékalap tekintetében az adómentesség legfelső határát nem merítette ki, a különbözetet egy másik olyan tartalék javára tudja be, melynél az adómentes tartalékolás legfelső határát túllépte. (Kb. 1927 szept. 10. 8070 927. Pkjt. IX. 56.) 105. T. H. Ö, 45. §. Felújítási alapot adómentesíteni csak az üzemben tényleg létező gépek és felszerelések pótlására szabad. Kb. Panaszos elsősorban azt kifogásolja, hogy az iizletév folyamán eladott famegmunkáló berendezésért befolyt és felújítási alapba helyezett 40 millió koronát a mérleg szerinti nyereséghez hozzászámították. A. kifogást a biróság alaptalannak találta.