Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

686 Polgári perrendtartás felebbezési bíróságnak fentebb emiitett Ítéletét uj tények és bizonyítékok alapján perujitó keresettel támadták meg-. E perujitó keresetet a felebbezési bíróság tárgyalás után a Pp. 571. §-a értelmében ítélettel hivatalból visszautasította, mert ugy találta, hogy az uj tények és bizonyítékok alapján sem lenne az ügy érdemében az_ alperesekre kedvezőbb határozat hozható. II. Ily ügyállás mellett elsősorban afelől kellett dönteni, hogy a felülvizsgálati bíróság az alperesek részéről beadott felülvizsgálati kérelmeket elbírálhat ja-e. A felebbezési bíróságnak közbenszóló ítélete ellen ugyanis — mint fentebb ki van emelve — nem volt helye felebbvitelnek és igy a felülvizsgálat a Pp. 574. §-ának szószerint vett rendelkezése értelmében a perújítás kérdésében is ki lenne zárva. Minthogy azonban a fentebb idézett rendelet a felülvizsgálatot a pertárgy értékére tekintettel zárta ki, ez az érték azonban a keresetfelemelés után már olyan összegre rug, amelynek fenforgása melllett a közbenszóló Ítélet ellen is lehetett volna felülvizsgálattal élni; ennélfogva a m. kir. Kúria a mai perértéket tekintette a felülvizsgálat helytfoghatóságának körében irányadónak. Ennek az álláspontnak elfoglalása mellett szólt egyébiránt az a körülmény is, hogy a többször említett 574. §. voltaképen nem is az elbírálás alatt álló esetre vonatkozik, mert ez a §. egyáltalában nem tartotta, de a törvénynek a perújítás kérdésében elfoglalt ós alább kifejtett álláspontjánál fogva nem is tarthatta szem előtt azt az esetet, amidőn a perújítással megtámadbató ítélet után az abban eldöntött jogvita tekintetében még keresetfelemelés is lehetséges; ugy, hogy az 574. §-ban az adott esetre szóló korlátozó szabályt látni már emiatt sem lehetett. III. Az ügy érdemében a m. kir. Kúriának az a felfogása, hogy perrendtartásunk szerint a közbenszóló ítélet ellen önállóan nem lehet perújítással élni. Ugyanis a Pp.-nak a perújítás eseteiről szóló 563. §-a világosan ugy rendelkezik, hogy a jogerős végitélet, ideértve a résziéletet is, támadható meg perujitási kei-esettel. A törvény a perújításról szóló ötödik cim egyéb §-aiban is mindenütt a „végitélet" kifejezést használja, ahol az alapperbeli ítéletet jelöli meg és igy nem lehet kétség a törvénynek ama szándéka felől, hogy a közbenszóló itélet ellen önálló perújítást nem is kívánt megengeni. Igaz ugyan, hogy a közbenszóló itélet is jogerőre képes, továbbá, hogy perujitó támadás alapos volta esetében célszerű lenne a perújítást megengedni és a további eljárást a közbenszóló itélet elleni perújítás eldőltéig függőben tartani. Ezek az érvek azonban nem olyan nyomatékosak, hogy a törvény rendelkezésének kiterjesztő magyarázatát indokolhatnak. Nevezetesen a perújítás utja a végitélettel kap esolatban a fél előtt nyitva áll abban az esetben is, ha a perujitási ok a közbenszóló itélet ellen forog fenn (Pp. 565. §-a). Tehát a