Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)

Perújítás. Pp. 563—574. §§. 685 perujitási viszontkereset vétessék figyelembe. (K. 1926. febr. 23. P. I. 4597/1925. sz.) 1066. Pp. 572. §. Perújítás tárgyalása. A perujitásnak a per főtárgyára nézve való megenge? dése maga után vonja azt, hogy az ujitott perben a járulék kos követelés jogossága és mennyisége is tárgyaltassék: mert az ujitott perben a perujitási kérelem keretében s annak korlátai között az ügy érdemében mindazok a kifogások fel* hozhatók, amelyek az alapperben érvényesíthetők voltak volna és e tekintetben, csak az az eltérés van, hogy az alap* perbeli tényállással szemben a bizonyítás a perujitó felet terheli. (K. 1925. szept. 2. P. VII. 858/1925. sz. Pdt. XI. 44.) 1067. Pp. 574. §. Ha az alapper tárgya nem haladja meg a felebbviteli értékhatárt, az ujitott perben történt kereset? * fölemelés nem teszi a felebbvitelt megengedhetővé. (K. 1926. febr. 24. P. VI. 2909/1925. sz.) 1068. Pp. 574., 563., 511. §§. A pertárgy értéke a perujitás tekintetéből közbenszóló itélet hozatala esetében is az ér* demleges végitéletet megelőző utolsó szóbeli tárgyalás nap* ján volt értékkel egyező. Ha tehát az utóbbi értékhez képest felülvizsgálatnak helye van, a felebbezés bíróságának a köz* benszóló itélet elleni perújítást eldöntő Ítélete ellen is helye van felülvizsgálatnak, habár a közbenszóló itélet hozatala idejében az érték a felülvizsgálati határértéket nem is érte el. K. A felperesnek kártérítés iránt indított keresete tárgyában a budapesti kir. ítélőtábla mint felebbezési bíróság 1924. évi július hó 5-ik napján 15. P. 1276/1924—27. szám alatt ítéletet hozott, amely szerint az alperesek kártérítési kötelezettségét megállapította és az ügyet további tárgyalás és ítélethozatal végett az elsőbirósághoz visszautasította. Noha az ítélőtábla ezt az ítéletét végitéletnek nevezi, az ismertetett ítéleti rendelkezésből nyilvánvaló, hogy ez az itélet a kártérítés jogalapja felől a Pp. 391. §-a értelmében hozott közbenszóló itélet. A felperes kereseti követelésének és igy a per tárgyának akkori értéke a tízmillió koronán alul maradt, tehát az abban az időben hatályban volt 2350/1924. M. E. számú rendelet 3. §-ának 4. bekezdése értelmében közbenszóló itélet ellen nem volt helye felülvizsgálatnak, vagyis az itélet a kihirdetéssel jogerőre emelkedett (Pp. 410. §.). Ezekután az ügyet az elsőbiróság a mennyiség kérdésében tovább tárgyalta, a felperes részben pénzromlás cimén, részben más okból felemelte keresetét 60,000.000 korona körüli összegre, mire az alperesek az ítélőtáblának, mint