Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 20. 1926-1927 (Budapest, 1927)
662 Polgári perrendtartás érdemében az ennek a törvénynek életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok alapján kellene határoznia. Felperes, ki mint gépüzemveztő 35 évig állott alperes szolgálatában, 1916. évi január havában nyugdíjaztatott, évi 3300 korona, azaz havi 275 korona nyugdíjjal, melyet alperes a per során önként havi — 840.000 koronára emelt fel. Minthogy az irányadó tényállás szerint felperes 70-ik életévét meghaladott, szélütött ember, felesége pedig tüdővészes és ekként mindketten állandó orvosi kezelésre szorultak; minthogy a korona elértéktelenedése folytán sem az eredetileg megállapitott havi 275 K, sem az utóbb önként felajánlott havi 840.000 K nem felelt meg a nyugdij ama rendeltetésének, hogy a nyugdijas szűkös életfenntartásához gazdaságilag számottevően hozzájáruljon; minthogy alperesnek az a védekezése, Jhogy a nyugdijért nem a saját vagyonával, hanem csupán az 1921. évben vagyonában beolvasztott, paszszive álló nyugdíjintézetének vagyona erejéig felelős: az állandó birói gyakorlat értelmében az 1926:XVI. t.-c, életbelépése előtt fennálló jogszabályok alapján sem volt figyelembevehető és minthogy a m. kir. Kúria alperes vagyoni és jövedelmi viszonyainak méltatása alapján azt találta, hogy a felperes által átértékelés cimén követelt havi 200 aranykorona alperesnek hajóparkja és jövedelme csökkenésével és nagyszámú nyugdijasa nyugdij terhével kétségtelenül megkisebbedett teherbíró képességét meghaladja, másrészt azonban az önként felajánlott 840.000 K havi nyugdijnál mindenesetre többet képes fizetni, amit az arányszám szerint meghatározott nyugdijátértékelés is bizonyít, minthogy a m. kir. Kúria a törvény életbelépése előtt fennállott jogszabályok alkalmazásával eddig követett gyakorlata szerint 40%-os átértékelést talált volna méltányosnak; végül, minthogy alperes előbb a kereset teljes elutasítását, utóbb pedig a havi 840 000 K-t meghaladó kereset elutasítását kérte: ennélfogva felperes nem indította keresetét teljesen alaptalanul és ekként a Pp. 426 és 508. §-ai értelmében a per- és felebbezési költség arányos részében alperes marasztalása indokolt. A pernyertesség mérvére, valamint a kifejtett szellemi munkára és időveszteségre tekintettel azonban a felebbezési biróság által alperes terhére megállapított per- és felebbezési költséget a m. kir. Kúria tulmagasnak találta és azért azt a rendelkező résznek megfelelően mérsékelte. Alperes felülvizsgálati kérelme a. törvény életbelépése előtt alkalmazásban volt jogszabályok szerint is csak részben vezetett volna, sikerre: ennélfogva a felülvizsgálati költséget a Pp. 426., 508. és 543. §-ai értelmében kölcsönösen meg kellett szüntetni. (KP. II. 664/1926 sz.)